Az Árpád-kor kutatója két tanulmánykötetben adja közre az államalapítás és az azt követő mintegy három évszázad magyar históriájának részletkérdéseivel foglalkozó értekezéseit, illetve e kor kutatástörténetének releváns epizódjairól szóló írásait. E kötetében – és párdarabjában, a Szent István és
[>>>]
Az Árpád-kor kutatója két tanulmánykötetben adja közre az államalapítás és az azt követő mintegy három évszázad magyar históriájának részletkérdéseivel foglalkozó értekezéseit, illetve e kor kutatástörténetének releváns epizódjairól szóló írásait. E kötetében – és párdarabjában, a Szent István és utódai (202513066) címűben – újabb részletek megvilágításával járul hozzá a 18. századtól kezdődő tudományos igényű múltföltárás eredményeinek gyarapodásához. Jelen kötet 13 értekezésének témája elsődlegesen Szent István király személye, uralkodása, állam- és egyházszervező tevékenysége. Bemutatja az uralkodó ránk maradt okleveleit, illetve legendáit; magyarázatot keres arra az érdekes kérdésre, hogy vajon Ajtony vezér, aki Marosvár székhellyel államot hozott létre az államban, vajon a központi hatalomnak ellenszegülő ispán volt-e vagy független törzsfő. Áttekintő igényű dolgozatot közöl Vajk nagyfejedelem, a későbbi István király egyházszervező munkásságáról, azután fő kutatási iránya szerint az egyházmegyék megalapításának kérdéséről és az államegység megteremtésének problémáiról értekezik. Izgalmas kérdéseket feszeget A magyar krónikairodalom kezdeteiről című dolgozatában, amely a kétségtelenül létezett, ám csak nyomokban fönnmaradt ősgeszta körüli kérdéseket veti föl, hivatkozva az előtte járó kutatók (Domanovszky Sándor, Mályusz Elemér, ifjabb Horváth János, Gérics József) megállapításaira. E dolgozat már átvezet a Szent István halálát követő idők történelméhez, így tanulmányt szentel a 12. század közepén élt Miklós esztergomi érseknek, a lovagkirály László szentté avatásának, a székesfehérvári prépostság és a kalocsai érsekség korai korszakának. A szerző, bár tekintettel van a kor legendáira, krónikairodalmára, ezek forrásértékű elemeire –ilyen műve A magyarországi legendairodalom és történetírás a 14. század közepéig–, elsődlegesen a források adataira támaszkodva vizsgálódik. Bármilyen témában kutat, mindig számol az előtte járó történetírók forráskritikán alapuló megállapításaival. A kötet utolsó cikke az akadémikus Romsics Ignác történészi működéséről ad képet, természetesen a középkorkutató nézőpontjából. Vagyis Thoroczkay Gábor 10–14. századi magyar történelmi vizsgálódásait rendre összekapcsolja a kor kutatásának historiográfiájával. Könyve az Árpád-kor vizsgálata és az egyháztörténet számára megkerülhetetlen.
[<<<]