A szerző számos dokumentumra támaszkodva, képzeletével kiegészítve írta meg regényét, amely Haich Erzsébet (1897-1994) és Selvarajan Yesudian (1916-1998) közös munkájának eredményképpen létrejött jógaiskola történetét meséli el. Haich Erzsébet jómódú, felső-középosztálybeli családban született   [>>>]

A szerző számos dokumentumra támaszkodva, képzeletével kiegészítve írta meg regényét, amely Haich Erzsébet (1897-1994) és Selvarajan Yesudian (1916-1998) közös munkájának eredményképpen létrejött jógaiskola történetét meséli el. Haich Erzsébet jómódú, felső-középosztálybeli családban született Budapesten. Spirituális nyitottsága már gyermekkorában megmutatkozott. Érzékeny végtelenül szenzibilis alkat volt, már korán megmutatkozott a művészetekben is kiemelkedő tehetsége. Kitűnően zongorázott, később festőként és szobrászként is műremekeket alkotott. Az I. világháború után már nemzetközileg is elismert művész volt. Férjhez ment egy László nevű férfihez, aki azonban később agresszivitásával elüldözte maga mellől feleségét, elváltak, majd Egon lett a párja. Második férje szintén fogékony volt a spiritizmus iránt, Erzsébet ekkor még szeánszokat tartott a lakásukban, de lassan belátta nincs keresnivalója spiritiszta körökben. Ezután, az 1930-as években ismerkedett meg Selvarajan Yesudiannal, aki ebben az időben medikusként tanult Budapesten. Yesudian keresztény, jómódú, dél-indiai családból származó fiatalember volt, itteni tartózkodása alatt tökéletesen megtanult magyarul. Amikor egy sugallatnak köszönhetően megismerkedett Haich Erzsébettel az asszony budapesti műtermében megalapították Európa első jógaiskoláját (1937), amely a keresztény hiten és az indiai egészségmegőrző hagyományon alapult. Kettejük találkozásból életre szóló munka, tanító-tanítvány és spirituális kapcsolatot alakult ki. 1941-ben Selvarajan Yesudian megírta a Sport és jóga című könyvét, amelynek többedik kiadásánál már Erzsébet asszony is bábáskodott. A II. világháború idején, amikor testében legyengült férfit munkaszolgálatra vitték, kizárólag erős hitének köszönhette megmenekülését. Miután véget ért a háború Budán, az Attila körúton egykori tanítványai próbálták feléleszteni a jógaközpontot, amit a rendszer ferde szemmel nézett, csak titokban tudtak összejövetelt tartani és kamatoztatni mindazt a tudást, amelyet spirituális tanítóiktól kaptak. 1948-ban a politikai helyzet miatt Haich Erzsébet és Yesudian elhagyták Magyarországot. Zürichben telepedtek le, ahol jógaiskolát alapítottak, majd minden évben nemzetközi tábort tartottak a svájci Tessin kantonban, Ponte Tresában. Ötvenöt éven keresztül tartó szoros barátságuk az asszony halálával ért véget. A szépen megírt, regényes élettörténet megismerésre érdemes. [<<<]