Kétségkívül az egyik legismertebb üstökös az, amelyet a 17. századi brit csillagászról, Edmond Halley-ről neveztek el, aki egyben ki is számította az égitest pályáját. Ez persze annak is köszönhető, hogy az egyetlen olyan ismert rövid keringési idejű üstökösről van szó, amelyet rendszeres   [>>>]

Kétségkívül az egyik legismertebb üstökös az, amelyet a 17. századi brit csillagászról, Edmond Halley-ről neveztek el, aki egyben ki is számította az égitest pályáját. Ez persze annak is köszönhető, hogy az egyetlen olyan ismert rövid keringési idejű üstökösről van szó, amelyet rendszeres időközönként lehet szabad szemmel látni, és az egyetlen olyanról, amely egy átlagos emberi élet alatt akár kétszer is földközelbe ér (75,3 évente). A Kr. u. 3. század óta számtalan alkalommal megfigyelték az égitestet, és látványos felbukkanását több történelmi forrás is megjeleníti, az ókori kínai beszámolóktól a Nürnbergi Kódexig, ábrázolás formájában pedig még a híres bayeux-i faliszőnyegen is megjelenik. Legutóbbi „látogatása 1986-ban volt, előtte pedig 1910-ben lehetett látni – ez volt az az év, amikor először sikerült lefotózni az üstököst, valamint spektroszkópiai vizsgálatokat folytatni vele kapcsolatban. Felbukkanását általában rossz előjelnek tekintették – utólag sokszor természeti katasztrófákat, járványokat, merényleteket kötöttek hozzá, így 1910-ben is (azokban a napokban hunyt el VII. Eduárd brit király, Kínában és Indiában pedig milliók estek áldozatául a bubópestisnek). Európában és Amerikában valóságos hisztéria alakult ki akkoriban, mely általános világvége-hangulatban, tömeges öngyilkossági hullám formájában is manifesztálódott. Széles körben elterjedt például az a nézet, miszerint az üstökös csóvájában jelenlévő ciángáz megmérgezheti a levegőt, amit belélegzünk, és ezért egyesek nemcsak gázmaszkokat hordtak, valamint textíliákkal tömítették el az ablakok és ajtók réseit, hanem még „üstökös elleni tablettákat is forgalmaztak (meglehetősen nagy haszonnal). Ahogy azt a későbbi tudományos kutatások igazolták, a gáz egyáltalán nem fenyegetett senkit, és az üstökös mindenféle incidens nélkül haladt el a Föld mellett. A félelem ellenére sokan úgy döntöttek, hogy megszemlélik, sőt megünneplik a kométa érkezését. Ezt a kettős fogadtatást kívánta bemutatni most magyarul is megjelenő ifjúsági regényében Ann-Marie Howell, saját suffolki szülővárosába helyezve a cselekményt, középpontjában egy kislánnyal. A történet szerint Nancy 1910 májusában érkezik Bury St. Edmundsba, patikus nagyapjához, akivel korábban soha nem találkozott, ám most állítólag betegeskedik. Violet nevű húgával együtt nem szabad elhagyniuk a házat, ugyanis senki nem tudhatja meg, hogy ők és az édesanyja ott tartózkodnak. Nancy azonban észreveszi, hogy a nagyapja és az édesanyja éjjelente elhagyják a házat, az egyik ilyen alkalommal pedig a kislány egy titkos csillagvizsgálót fedez fel az épület kupolájában. De vajon hova tűnnek el a felnőttek? Mi van, ha a nagypapa és az anyukája nem az üstököst nézi a távcső segítségével, hanem valami egészen mást figyelnek? Miért nem láthatja senki őket a városban? Milyen sötét titok lappang a mélyben? Miként fogadja a kisváros lakossága az üstökös érkezését? És milyen hatást gyakorol a kométa Nancy életére?... A történetbe sok olyan elemet írt bele a szerző, mely a valóságban is megtörtént, sőt a mintául szolgáló Kupolaház is a kisváros egyik jellegzetes épülete (ma étterem működik benne, ám eredetileg tényleg egy jól menő patikusé volt). Széles körben ajánlható beszerzésre – nemcsak azon olvasóknak, akik már izgatottan várják a Halley-üstökös következő érkezését (várható perihélium: 2061. július 28.). "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]