A regény címe egy örmény népmeséből ered, amelynek története szerint egyszer három alma esett le az égből, egy annak, aki látta, egy annak, aki elmesélte, egy pedig annak, aki meghallgatta. Az örmény származású, orosz író, Narine Abgarjan egy idős pár, az ötvennyolc esztendős, Szevojanc Anatolija   [>>>]

A regény címe egy örmény népmeséből ered, amelynek története szerint egyszer három alma esett le az égből, egy annak, aki látta, egy annak, aki elmesélte, egy pedig annak, aki meghallgatta. Az örmény származású, orosz író, Narine Abgarjan egy idős pár, az ötvennyolc esztendős, Szevojanc Anatolija és Kudamanc Vaszilij mágikus, évtizedekre visszanyúló különös érzelmi kapcsolatán keresztül mutatja be a 20. századi örmény történelem embert próbáló, pusztító éveit. A történet elején Anatolija halni készül, úgy érzi a megállíthatatlan vérzés, amely a lábai között folyik, büntetés azért, mert nem szült gyermeket, ám úgy véli, méltó módon távozik majd a világból, amikor nem fordul senkihez sem segítségéért és hagyja magát elvérezni. Az élet azonban felülírja a „tervét, mert ugyanebben az időben Kudamanc Vaszilij, több évtizedes vágyakozás után elindul Anatolija házába, hogy végre megkérje a kezét. Ebből az alaphelyzetből bontja ki a szerző a történetét, amely az asszony születése előtti évekre nyúlik vissza. Anatolija édesanyja, Voszke teljesen véletlenül lett Kapiton felesége, amikor a férfi menyasszonya, és Voszke nővére, Tatevik hirtelen meghalt. A szülők ekkor úgy gondolták, ha már annyi pénzt öltek a kézfogó megrendezésébe, akkor elhunyt lányuk helyett az életben maradottat, Voszkét adják feleségül Kapitonhoz. A házasság szerencsére jól sikerül, ám Voszke egy éjjel álmot lát, amelyben Tatevik megátkozza őt, amiért hozzáment szerelméhez. Ez az átok sújtja a család nő tagjait, legalábbis Anatolija úgy érzi, emiatt kellett annyit szenvednie a férje mellett, aki a városka könyvtárában munkát és boldogságot találó asszony vágyait gúzsba akarja kötni, anikor megtiltja, hogy felesége a könyvtárban dolgozzon. Anatolija pedig itt volt csak igazán boldog, a könyvek és a gyerekek között, akiket sajátjai helyett dédelgethetett, szerethette őket és ez a szeretet mindig busás viszonzásra talált. Férje azonban efeletti dühében szétveri a házuk berendezését, feleségét is úgy elveri, hogy az majdnem belehal sérüléseibe, de azután szerencsére végleg eltűnik az asszony életéből. Majd jön a háború a nélkülözések időszaka, amikor a hegyi falucska lakói átélik a kegyetlen népirtás borzalmait, az éhínséget, ám mindezt a testi és lelki fájdalmat felülírja a megbocsájtás, majd a szerelem, a kicsiny közösséget megtartó, egységbe kovácsoló szeretet ereje. Az olvasó pedig mindvégig érzi, hogy a kései szerelemnek végül be kell teljesednie A regény után még négy hasonló „hangfekvésben megírt novellát talál az olvasó, akinek egészen különleges élményt ígér Narine Abgarjan műve, amely 2016-ban elnyerte a rangos Jasznaja Poljana irodalmi díjat. Széles körben érdemes ajánlani a maga nemben páratlan szépségű regényt. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]