A kilencvennyolc esztendős holland holokauszttúlélő, Selma van de Perre memoárját ismerheti meg a magyar olvasóközönség. Selma Velleman néven született 1922. június 7-én, Amszterdamban. Egy elegáns házban laktak a Prinsengracht 445-ös szám alatt, viszonylagos jólétben. Apja sikeres színész volt,
[>>>]
A kilencvennyolc esztendős holland holokauszttúlélő, Selma van de Perre memoárját ismerheti meg a magyar olvasóközönség. Selma Velleman néven született 1922. június 7-én, Amszterdamban. Egy elegáns házban laktak a Prinsengracht 445-ös szám alatt, viszonylagos jólétben. Apja sikeres színész volt, aki külföldön is turnézott, anyja pedig kalapkészítő, és a gyermekkora boldogságban telt. Aztán 1940 tavaszán minden megváltozott. Hitler lerohanta a Benelux-államokat, majd Franciaországot. A szerző szülőhazája megszállt országgá vált, a Vellemen család tagjai pedig, a többi zsidó vallású lakoshoz hasonlóan másodrendű állampolgárrá. A bevonulás után nem sokkal érettségizett, ám annyira izgatott volt a történtek miatt, hogy megbukott a vizsgán. Zsidósága miatt ezután gyorsan kezdtek beszűkülni a lehetőségek számára: még ha az ismételt érettségije sikerült is volna, nem vették volna fel egyetemre, valamint nem helyezkedett el állami intézménynél sem. Végül, miután elvégzett egy gyors- és gépírói tanfolyamot, apja révén talált munkát egy német menekült divatházában, később pedig egy zsidó papírkereskedésben kapott titkárnői munkát. A család közben egyre nezehebb körülmények közé került, főleg miután 41 augusztusában vagyontárgyaik nagy részét, köztük a részvényeket és a biztosítási kötvényeket be kellett szolgáltatniuk. Már ebben az időszakban bekapcsolódott az ellenállásba – két illegális újság terjesztésében vállalt szerepet az 1941-es sztrájkok idején. 1942. június 7-én ünnepelte volna a huszadik születésnapját, ha nem kapja meg azon a napon a behívóját. Felszólították, hogy másnap menjen a központi pályaudvarra, ahonnan majd egy kelet-európai munkatáborba szállítják. Hatalmas szerencséje volt: amikor elment a főnökéhez, közölni a hírt, ott volt egy németországi zsidó emigráns, aki egy szőrmeüzemet vezetett, mely a német hadsereg számára gyártott katonaruhákat. Felajánlotta, hogy dolgozzon náluk, mint nélkülözhetetlen munkaerő a hadiiparban. Ez egy ideig ismét megoldást nyújtott a számára, ám egy idő után már ez sem volt elég, és bujdosnia kellett. Családjától is kénytelen volt elszakadni, és Margareta van der Kuit néven, hamis papírokkal élt, és vett részt az ellenállásban. Főként titkos futárszolgálatokat teljesített, egészen addig, míg 1944 júliusában el nem árulták. Előbb a vughti táborba vitték, majd Ravensbrückbe deportálták. Valódi személyazonosságát itt is titokban tartotta, a keresztneve sem Selma, hanem Margareta volt, és nem mint zsidó, hanem mint ellenálló volt fogságban, egészen a háború végéig. Nagyszülei, szülei és Clara nevű húga mind koncentrációs táborokban lelték halálukat – a családból egyedül ő és David nevű bátyja élte túl a vészkorszakot. A felszabadulás után előbb Dániába, majd Svédországba ment, egy rövid hollandiai tartózkodás után pedig a bátyja révén Angliában kapott munkát. Itt ismerkedett meg aztán később egy Hugo nevű flamand újságíróval, aki 1955-ben a férje lett, és egy fiúk is született. Férje munkája révén sok hírességet megismert, majd Hugo halála után „megörökölte újságírói munkáját. Kora ellenére ma is rendkívül aktív, golfozik és bridzsel, festőtanfolyamra jár, és nemrég holland királyi kitüntetésben is részesült. Lebilincselően izgalmas emlékiratában születésétől napjainkig mutatja be életét, egy fekete-fehér fotómelléklet kíséretében. A memoár széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]