A tanulmánykötet különböző, igen eltérő diszciplínákat művelő szerzői a mohácsi csata csatatájának rekonstrukcióját, a csata feltételezett helyszínének meghatározását kísérelték meg hároméves projektjük során, melyben a legmodernebb téralkotó berendezéseket vettek igénybe, valamint a legfrissebb
[>>>]
A tanulmánykötet különböző, igen eltérő diszciplínákat művelő szerzői a mohácsi csata csatatájának rekonstrukcióját, a csata feltételezett helyszínének meghatározását kísérelték meg hároméves projektjük során, melyben a legmodernebb téralkotó berendezéseket vettek igénybe, valamint a legfrissebb műholdfelvételeket összevetették az írott forrásokkal, korabeli és későbbi térképekkel. A kötet első olvasatra talányos címét a szerkesztő Pap Norbert előszavában részletesen kifejti: ahogy a Gyűrűk urában Mordor egy mitikus helyszín, az imaginatív tér és történet szerves része, melyen a képzelt világ nagy csatáit megvívták, a „valós és „tényleges mohácsi csata, és az annak otthon adó mohácsi sík a nemzedékek emlékezetében és az erre az emlékezetre épülő irodalmi és társművészeti alkotásokban egy átmitizált, átretorizált absztrakt entitás lett, mely elszakadt a tényleges, eredeti helyszíntől, s így a nemzeti emlékezet részeként beépült a magyar mitológiába. E mítosszal, az elmúlt 130 évben a földrajzi tényeket kevésbé számba vevő kutatási irányzattal számol le jelen kötet: a mohácsi csata helyszínének megismerése során a ma is látható terület geomorfológiai jellemzői mellett, mely a jelenből a múltba vetített szinkrón képet mutat, egy diakrón, időben változó modellel dolgoztak, vagyis az alapvető premisszájuk az volt, melyet sikerült is messzemenően bizonyítaniuk, hogy a tér a környezeti hatásoknak (éghajlatváltozás, lemeztektonika) és a közvetlen emberi beavatkozásnak köszönhetően jelentősen megváltozott. A kötetben tíz tanulmány foglalkozik multidiszciplináris metódus szerint a tárgyalt kérdéssel: Pap Norbert (1.) bevezető tanulmányát követően, Gyenizse Péter és Varga Gábor írásában a környék geomorfológiájáról és a csatában játszott szerepéről olvashatunk, melyet Gy. Péter és Lóczy Dénes tanulmány követ a helyszín vízrajzáról. A negyedik tanulmányban Gy. Péter a középkori településhálózatot rekonstruálja, majd Gy. Péter és Morva Tamás a Mohácsi-sík területhasználatának időbeli változásait vizsgálja a 16. századtól a 20. századig. P. Norber, Gy. Péter, Kitanics Máté és Szalai Gábor a csata 1526. évi földrajzi jellemzőit, majd a következő fejezetben Polgár Balázzsal kiegészülve Földvár környezeti jellemzőit vizsgálják. A következőkben II. Lajos halálának helyét próbálják lokalizálni (8.), a mohácsi Törökdomb eredetét (9.), végül a ráépülő majd százéves vizsgálatokat mutatják be és teszik meg elemzésük tárgyává (10.). A kötet tudományos színvonalát a közölt térképek, színes illusztrációk tovább emelik. Komoly, igényes és összetett tudományos munka, mely méltó emléket állít a csatának, sőt további kutatások irányvonalát is kijelöli. Történészek, földrajztudósok figyelmét bizonyosan felkelti, akár egyetemi kurzusokon is használhatják mindegyik a kötet által lefedett tudományterületen, mivel módszertanát tekintve egy úttörő kutatás dokumentuma. Szakkönyvtárak állományába javasoljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
