A Jegyzetek magyarságról, művészetről, népművészetről és közéletről alcímet viselő kötet két részből áll. Az első a Görömbei András által összeállított Forgácsok a földön (2001) anyagát közli újra, szám szerint 18 esszét, tanulmányt, cikket; a második részbe 33, az ezredforduló után keletkezett,   [>>>]

A Jegyzetek magyarságról, művészetről, népművészetről és közéletről alcímet viselő kötet két részből áll. Az első a Görömbei András által összeállított Forgácsok a földön (2001) anyagát közli újra, szám szerint 18 esszét, tanulmányt, cikket; a második részbe 33, az ezredforduló után keletkezett, mindeddig kiadatlan jegyzetsor kerül, Pálfy G. István összeállításában. A már ismert, rövidke, sorszámozott jegyzetek témája magától értetődően roppant sokféle; Csoóri hol az esztergomi kert fáiról írt, hol Illyés Gyula arcélét idézte meg, hol kórházi tapasztalatait osztotta meg, hol egy értelmiségi társaság eszmecseréje indította el messze futó gondolatait. Ám a konklúzió rendre hasonló: amit látunk az életből, az csupán a pillanat villanásnyi látványa, de ebből aligha lehet következtetni az élet megértéséhez fontos tényezőkre. Az élet csak hosszas tűnődések és sokszor gyötrelmes vívódások után érthető meg; a tűnődés alapanyaga pedig a figyelmes, elmélyült olvasás. A második rész (Most először megjelenő jegyzetek) a 2000-es évek kultúráról, irodalomról való bekezdésnyi jegyzeteinek sora. Ezekben az író a sokszor hevenyészett, máskor aforisztikus tömörségű, témáit rapszodikusan váltogató cikkecskékben sokszor igen meglepő megállapításokat tett, például arról, hogy „a magyar irodalom pusztulással kezdődik: 1526. Több jegyzetében tárgyalta azt a kérdést, hogy a kereszténység fölvétele után miféle nyomai maradtak meg a pogány ősvallásnak. Krisztus születése kapcsán arról elmélkedett, hogy a bibliai időkben a királyok is olyanok voltak, mint a subás pásztorok. Számba vette, mit adtak a népi írók a magyar szellemi életnek. Válasza szerint annak bizonyságát, hogy az ember nemcsak a maga jelenidejében él, de nemzete múltjában is. Vannak gondolatai a népdalok szerelmi motívumairól, meg arról, hogy egy-egy korstílus a korszak alapvető igazságát fejezi ki, vagy arról, kell-e választania a politizáló írónak a két hivatás között. Csoóri Sándor 33 kiadatlan jegyzetsora olyan benyomást kelt, mintha a kötet szerkesztője összegyűjtötte volna az eltávozott író asztalán maradt jegyzetlapokat. Együttesük azonban valódi, izgalmas szellemi élmény forrása. A nagy író már megjelent és eddig kiadatlan jegyzeteinek kötete – a könyvsorozat többi darabjához hasonlóan – nagyobb irodalomtörténeti részlegek állományába tartozik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]