A neveléstörténész szerző eredetileg disszertációként készült Kiválasztott vagy megbélyegzett? (202022041) című könyvében a zsidóság és a kereszténység szent könyvei alapján vizsgálta, hogy az európai kultúrkör miként viszonyult a fogyatékos emberekhez. E műve folytatásaként tekinthető a Bűnös vagy   [>>>]

A neveléstörténész szerző eredetileg disszertációként készült Kiválasztott vagy megbélyegzett? (202022041) című könyvében a zsidóság és a kereszténység szent könyvei alapján vizsgálta, hogy az európai kultúrkör miként viszonyult a fogyatékos emberekhez. E műve folytatásaként tekinthető a Bűnös vagy ártatlan? című értekezése, amely az európai középkor időmetszetében ad képet a fogyatékosokhoz való társadalmi viszonyulásról. Releváns eseményekbe és folyamatokba ágyazva mutatja be annak a fejlődési ívnek a kezdetét, amely a későbbi változások után a fogyatékosságról való mai gondolkodáshoz vezetett el. A kötet öt nagy fejezetből áll: az első a témakör fölvetése. A szerző a második részben módszertani bevezetést nyújt, meghatározza a fogyatékosság történeti relevanciáit, visszatekint a középkor teológiai alapelveire és vallásfilozófiai irányaira, vagyis a témakör tanulmányozásához nélkülözhetetlen eszmei alapokat rakja le. Visszanyúl Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás gondolataihoz, amelyek a test és a bűn kapcsolatának alapján vélekedtek – többnyire igen szigorúan – a fogyatékosságról. A szerző kiemeli, hogy a korai középkorban az élet minden területét, így a nevelést is, a teológiai tanítások, a dogmák határozták meg. Vagyis a középkor fogyatékosságértelmezésének filozófiai, teológiai alapjait rekonstruálja. A középső, harmadik fejezet a középkor társadalmáról ad képet, középpontjában a fogyatékos személyekkel, azaz a szegényekkel, koldusokkal. A harmadik egységben, tehát a negyedik fejezetben a fogyatékosságra vonatkozó nézetek lassú megváltozásának folyamatát követi nyomon. Itt szól arról, hogy a kor éghajlati viszonyai döntő befolyással voltak az emberek életére, az időjárás minden tekintetben meghatározta az életviszonyokat, ezáltal a technikát, a kultúrát, a társadalom gondolkodásmódját, az egészséget. Az ötödik, összegző fejezetben ad választ arra a kérdésre, mit jelentett a fogyatékosság a középkorban. Megállapítja, abban az időben a fogyatékosság stigma volt, ami az ilyen emberek kirekesztettségét jelentette. A kor társadalma a fogyatékos embert kirekesztette, megfélemlítette, szélsőséges esetben el is pusztította, hol az inkvizíció, hol a népharag büntette. Berzsenyi Emese terjedelmes forrásbázison és a nemzetközi szakirodalom ismeretében alkotta meg értekezését, amely - az előszóíró Tomory Ibolya szerint – mérföldkő jelentőségű munka a neveléstörténetben, illetve értékes határterületi kiadvány a gyógypedagógia, a szociálpedagógia, a pszichológia, a kulturális antropológia és a vallástörténet vonatkozásában. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]