Valós események - egykor létező intézmények, rögzített statisztikák, élménybeszámolók, igazi helyszínek - inspirálták Rachael English regényét, amelynek a főhőse egy hatvanas évei végén járó hölgy, Katie Carroll. A már sok éve Dublinban élő Katie frissen özvegyült meg, és a gyászfolyamat részeként
[>>>]
Valós események - egykor létező intézmények, rögzített statisztikák, élménybeszámolók, igazi helyszínek - inspirálták Rachael English regényét, amelynek a főhőse egy hatvanas évei végén járó hölgy, Katie Carroll. A már sok éve Dublinban élő Katie frissen özvegyült meg, és a gyászfolyamat részeként sorra idézi fel a múlt eseményeit Beth-nek, az unokahúgának. Így esik szó arról a másfél évről, amelyet egy - írói képzelet alkotta - Clare megyei, Írország nyugati partjainál fekvő kisvárosban, Carrigbrack-ben töltött a hetvenes évek elején, ahol egy anyaotthonban volt ápolónő. Ez egy olyan intézmény volt, amelyet az egyház működtetett azzal a céllal, hogy megesett hajadon lányokat fogadtak be arra az időre, míg a gyermekük megszületett, majd a lehető leghamarabb örökbe adták a babát úgy, hogy az anya (akit eleve csak álnéven vettek fel) lehetőleg soha ne tudjon többé a nyomára bukkanni. Kate akkor titokban negyvenhét ilyen házasságon kívül született baba papír karszalagját tette el, rajta az anya és a kicsi nevével, pontos születési adataival. A karszalagok csaknem ötven év elteltével kerülnek elő egy cipősdoboz mélyéről; Katie és Beth elhatározzák, hogy felkutatják az érintetteket, hogy mindenek legyen módja találkozni vér szerinti édesanyjával, gyermekével. Katie tudta, hogy felkavaró lesz a nyomozás, de nem volt felkészülve az érzelmi drámára, amelyet sok ember életében okozott a váratlan fordulat - arra meg végképp nem számított, hogy az ő családja is érintett a dologban... "
[<<<]