Ebben a Gaston-kötetben azzal foglalkozik a szerző, hogy a gyerekek miként tudják magukban helyesen kezelni azt a tényt, hogy bizony nem lehet mindig győztesnek lenni. Gaston például kifejezetten után veszíteni. Amikor az iskolai szünetben focizni megy a barátjával, Döncivel, és nem sikerül a kapura rúgás, annyira dühös lesz, hogy otthagyja az egész játékot. Később délután az apukájával társasozik, de megint csak elpártol tőle a szerencse. Gaston nagyon megsértődik, és a szobájába megy duzzogni. Az anyukája azonban nem hagyja annyiban a dolgot, bekopog hozzá, és leül vele beszélgetni arról, hogyan lehet magát a játékot élvezni ahelyett, hogy csak a győzelem lenne a fontos. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
