A hazai történetírásban a rendszerváltást követően fordult a kutatók figyelme a környezet alakulásának és alakításának története felé, melyet R. Várkonyi Ágnes kora újkori tanulmányai alapoztak meg. A jelen kötet szerzője ezen több évtizedes hazai és nemzetközi kutatási irányon elindulva a 16. és   [>>>]

A hazai történetírásban a rendszerváltást követően fordult a kutatók figyelme a környezet alakulásának és alakításának története felé, melyet R. Várkonyi Ágnes kora újkori tanulmányai alapoztak meg. A jelen kötet szerzője ezen több évtizedes hazai és nemzetközi kutatási irányon elindulva a 16. és 17. században vizsgálja a Rába változásait, valamint a Rába mente népeinek életét a folyó fényében. A Rába az oszmánokkal szembeni végvári harcok egyik természetes határa és akadálya volt, kiváltképp Kanizsa elestét követően 1600 után. A Rába mente a Batthyány család birtokkomplexumába tartozott e századok alatt, s központja a térségben Körmend volt. A szerző amellett, hogy a legfrissebb kutatási eredményeit mutatja be a térség környezettörténete kapcsán a nemzetközi kutatásokkal párhuzamosan egy új, eddig kiaknázatlan forráscsoport jelentőségére is felhívja a figyelmet. Vadas András szerint a misszilisek, vagyis a korszakban egymásnak küldött magánlevek elképesztően sok és hasznos információt tartalmaznak a környezetet illetően, belőlük a mindennapok szintjén a környezet aktuális állapotát (árvizek, áradások, leapadt folyó, mocsarak állapota) is rekonstruálhatjuk, s így egy határfolyó védekezésben betöltött szerepét is jobban megismerhetjük. A bevezetést követően a második fejezetben a kora újkori Kárpát-medence környezettörténetét ismerteti a szerző az eddigi kutatások fényében, s ezen belül is az erdő- és vízgazdálkodásra helyezi a hangsúlyt. A harmadik fejezet a történeti forrásokat veszi sorra, s ekkor emeli ki a misszilisek, leginkább a Batthyány család leveleit, és kiterjedt rokonsága közötti levélváltásokat. A negyedik fejezet a Rábára koncentrál, annak természetes alakulását és az ember általi felhasználását mutatja be, s eközben a körmendi uradalom világát is megismerhetjük. A záró fejezet az árvizekre koncentrál, melyek csak a mai szemmel tekinthetők katasztrófának, a kora újkor embere hadászati előnyt is kovácsolhatott belőle, valamint a halgazdálkodás eleve e természeti jelenségre épült részlegesen. A konklúziót és kitekintést követően az okmánytárat, a függeléket, bibliográfiát, a táblázatok és ábrák jegyzékét, személy- és helynévmutatót találjuk. Mint szakmonográfia elsősorban történészek figyelmébe ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]