Ungváry Rudolf író, publicista, kritikus azokat az emlékező írásait gyűjtötte egybe, amelyek személyes emlékeiben hordozzák az elmúlt mintegy hét évtized magyar történelmét, és amelyek együttese kirajzolja a maga eszmélésének egyáltalán nem egyenesvonalú menetét. A II. világháború éveitől   [>>>]

Ungváry Rudolf író, publicista, kritikus azokat az emlékező írásait gyűjtötte egybe, amelyek személyes emlékeiben hordozzák az elmúlt mintegy hét évtized magyar történelmét, és amelyek együttese kirajzolja a maga eszmélésének egyáltalán nem egyenesvonalú menetét. A II. világháború éveitől meghatározott gyermekkorától, az egyetemistaként megélt 56-os forradalmon és a kádári szocializmus korszakán át a rendszerváltozást követő évtizedekig követhetjük nyomon sorsának alakulását, és még inkább gondolkodásának formálódását. Már legelső, kisgyermekkori emlékeiben ott izzik a történelem parazsa, hiszen kis barátjáról - az akkor még nyolcéves kisfiú számára érthetetlenül - kiderül, hogy Miklóska kikeresztelkedett zsidó (Az első barátom). Fölidézi azt a pillanatot, amikor 1945 nyarán a bérházukban, a körfolyósón föltűnik a rég látott szomszédasszony, Radóné, kopaszra nyírva és hátizsákkal, akivel aztán a nagyanyja hosszan elbeszélgetett (Egy fogalom kialakulása: nem zsidó stációk). A szerző kisfiúként ekkor értette meg, mi történt velük, körülöttük az elmúlt években. Pontosan megidézi gyermekkora helyszínét, az angyalföldi Lehel tér környékét, a német megszállás idejét és az első orosz katonák megjelenését (Egy bérház 1944-1945 fordulóján). Gyermekkorának szinte minden emlékképéből fölsejlik a háború rémsége (A tapasztalat), egyetemista éveit pedig az 56-os forradalom eseménysora és az azt követő megtorlás határozta meg (Beismerő vallomás). De minden megpróbáltatás, keserű tapasztalat, a későbbi, a 60-as évek megannyi történése végül is a javára vált, épült, tanult belőlük. Könyve második részében (Mesék) családtörténeti mozaikot rak össze, a 20. század elejéig tekintve vissza a múltba, de kitérve mások történelmi tapasztalataira is, megidézve például a neves pszichológus, tanatológus Polcz Alaine alakját és sorsát (A saját történet). A múltidéző mozaikban apró emlékképek (A torta) és életre szóló tanulságokat hozó tapasztalatok (A testvér megjelenése; Az első halál) egyaránt megjelennek. Az írásokban magát U. Rudolfnak nevező szerző az élmények személyességével, a kortanú hitelességével, a történetíró tárgyilagosságával és a szépíró epikus képességével mesél sok évtizednyi átélt múltról, és arról, hogy személyében ez a múlt miként ér a mába. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]