Előző könyvében (202212131) azt vizsgálta Veszprémy László Bernát, jelenleg az ELTE doktorjelöltje és a Mathias Corvinus Collegium oktatója, valamint a Mandiner rendszeres szerzője, hogy miért, hogyan és milyen mértékben vettek részt a magyar közigazgatás egyes szervei és a teljes állomány a zsidók   [>>>]

Előző könyvében (202212131) azt vizsgálta Veszprémy László Bernát, jelenleg az ELTE doktorjelöltje és a Mathias Corvinus Collegium oktatója, valamint a Mandiner rendszeres szerzője, hogy miért, hogyan és milyen mértékben vettek részt a magyar közigazgatás egyes szervei és a teljes állomány a zsidók felkutatásában, összeterelésében és a deportálásban, valamint javaik eltulajdonításában. Legújabb kötete azt vizsgálja, hogy a hazai zsidó közösségek hogyan reagáltak minderre, kifejezetten az akkori zsidó vezetés. A rendelkezések ugyanis a fővárosi zsidó vezetőket a budapesti zsidó tanácsba, a vidékieket pedig az egyes helyi zsidó tanácsokba tömörítették. Fontos szerepük volt abban, hogy ők kommunikálják a német és a kollaboráns magyar vezetés követeléseit a zsidók felé, sőt e tanácsokra hárult a gettósítás során a beköltözés és a felügyelet megszervezése, sőt a deportálások előtt nemegyszer a zsidó tanácsok vezetőinek kellett szelektálniuk a gyűjtőtáborokban, hogy kit hová küldjenek tovább. A történészek máig vitatkoznak a zsidó tanácsok tagjainak szerepéről, nem véletlenül, hiszen ebben a lehetetlen helyzetben kellett lavírozniuk, gyakran vitatható döntéseket hozva. Ott van például Bernd Béla esete, akit 1946-47 között egy nagy port kavart népbírósági perben ítéltek el (majd mentettek fel), vagy Stern Samu, aki a budapesti zsidó tanácsot vezette a német megszállás alatt, és ezért számos kritika érte őt, ám végül nem folytattak eljárást ellene. A témát a hazai történetírás nem dolgozta fel kimerítően: Randolph L. Braham vagy Lévai Jenő például csak a budapesti zsidó tanáccsal foglalkozott részletesebben, Munkácsi Krisztina egy 1996-os tanulmánya Berend személyéről szólt, valamint Schmidt Mária egy 1990-es forráskiadványa a budapesti zsidó tanácsról és Olosz Levente friss historiográfiai műve a Kasztner-ügy magyar vonatkozásairól. Ez a hiányt igyekszik most összefoglaló könyvében pótolni a szerző, aki korábban több tanulmányában is foglalkozott már a témával. Hazai és külföldi levéltári források alapján igyekszik bemutatni a magyar zsidó vezetést a Horthy-rendszer utolsó éveiben, felvázolni a zsidóság irányzatbeli és földrajzi megoszlását, a főbb vezetőket és intézményeket, illetve a reakcióikat a zsidóellenes törvényekre és a holokauszt 1944-ig zajló eseményeire. Ezt követően mutatja be a vidéki zsidó tanácsok, a keresztény zsidó tanács és a fővárosi zsidó tanács történetét: előbbi két tanács esetében egy-egy fejezetben a zsidó tanácsok létrehozásától az üldöztetések végéig, Budapest esetében pedig két időrendi fejezetben: a Sztójay- és Lakatos-kormányok idején, valamint a nyilas hatalom hónapjaiban. Az utolsó fejezet a háborút követő számonkéréssel és a holokauszt alatti zsidó vezetés emlékezetével foglalkozik. A kötetet a fővárosi zsidó tanácsok tagjait összegző táblázat, forrásjegyzék, bibliográfia, valamint jegyzetek zárják. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]