Folytatása jelenik meg David Sundin különös képi világú és hangulatú mesekönyvének, amely „nem akarta, hogy elolvassák, és mindent megtett, ami egy könyvtől telik, hogy visszariassza a vállalkozó szelleműeket. A mostani kötet pedig, ha lehetséges, még ádázabb! Már a címlapon próbálkozik:   [>>>]

Folytatása jelenik meg David Sundin különös képi világú és hangulatú mesekönyvének, amely „nem akarta, hogy elolvassák, és mindent megtett, ami egy könyvtől telik, hogy visszariassza a vállalkozó szelleműeket. A mostani kötet pedig, ha lehetséges, még ádázabb! Már a címlapon próbálkozik: Válasszatok inkább másik könyvet. Tényleg úgy vélem, hogy ez a könyv túl nehéz nektek - és hasonlók. Na de ha mégis kinyitnánk, jön a többi - míg az előzménye direkt elriasztással próbálkozott, addig ez itt trükkös és rafinált. Például az első oldalon megpróbálja elhitetni, hogy már vége is van - pedig dehogy. Aztán azt állítja, hogy harap (persze nem), majd becsal egy szólabirintusba, összekavarja a betűket, meglep és nagyon csúnya szörnnyel, elforgatja a lapokat, azt füllenti, hogy leállt a wifi, ezért nem folytatódik (dehogynem), füllent oroszlánról és mágikus kulcsokról - hogy csak pár példát mondjunk. Érdemes megjegyezni a kötet illusztrációiról, hogy bár igényesek - a századforduló kifinomult grafikai világát idézik -, olykor nyomasztóak, groteszkek, így ajánlott inkább felnőttel közösen lapozgatni, olvasgatni a kiadványt. [<<<]