Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója kapcsán látott napvilágot Pósa Pál András könyve. A szerző rögtön a bevezetőben kitér rá, hogy a költő halálának körülményei mind a mai napig tisztázatlanok. A „hivatalos álláspont szerint 1849. július 31-én halt meg a segesvári csata után,   [>>>]

Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója kapcsán látott napvilágot Pósa Pál András könyve. A szerző rögtön a bevezetőben kitér rá, hogy a költő halálának körülményei mind a mai napig tisztázatlanok. A „hivatalos álláspont szerint 1849. július 31-én halt meg a segesvári csata után, feltételezések szerint Fehéregyházán. Halálát azonban senki sem látta, földi maradványait pedig a csata helyszínén azóta sem találták meg. Épp ezért viszonylag hamar szárnyra kaptak olyan feltételezések, miszerint Petőfi nem esett el az ütközetben, hanem orosz fogságba került és Szibériába hurcolták. 1989 júliusában a Morvai Ferenc vállalkozó vezette Megamorv-Petőfi-expedíció a Bajkál-tó melletti Barguzinban tárt fel egy sírt, mely a feltételezésük szerint 1856-ban ott elhunyt Petőfi csontjait tartalmazta. Ezzel vette kezdetét a kilencvenes évek egyik legnagyobb port kavart tudományos vitája. Egy 1990-ben elvégzett vizsgálat azt állapította meg, hogy a csontváz egy nőé (a jelentést pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége elfogadta), és ezt később egy Amerikában folytatott második vizsgálat is megerősítette. A Megamorv-Petőfi Bizottság nem fogadta el az MTA állásfoglalását, és azt javasolták, hogy nyissák fel Petőfi szüleinek a Kerepesi temetőben lévő sírját, hogy a mintavételt követően DNS-vizsgálatot hajtsanak végre. Ez végül nem történt meg, viszont kínai szakértők által egy másik kutatást is lefolytattak, melyben a költő ma élő rokonaitól vett vérminták, valamint a barguzini 7. számú csontvázból nyert minta összehasonlító DNS-vizsgálata alapján kijelentették, hogy a minták 99,2–99,9 százalékos egyezést mutattak. Ez alapján a Megamorv-Petőfi Bizottság továbbra is fenntartotta álláspontját, hogy Petőfi Sándor maradványait találták meg, hiába hívta fel a kutatás hiányosságaira a figyelmet az MTA, 2015. július 17-én pedig a Fiumei Úti Sírkertben megtörtént az „újratemetés, igaz állami részvétel nélkül. A kötet igyekszik összefoglalni Petőfi eltűnésének körülményeit, a barguzini sírról szóló teóriákat, bemutatja az 1989-es expedíciót, a különböző vizsgálatokat és reakciókat, az újtatemetést, azokat a 2000-es években történt radiesztéziai felméréseket, amelyeket Petőfi kortársainak sírján végeztek, a végén pedig a szerző amellett érvel, hogy továbbra is lehetőség lenne a Barguzinban talált csontok azonosítására. A számos illusztrációval kísért kiadvány végén jegyzetek és a forrásmunkák felsorolása kapott helyet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]