Sztehlo Gábor (1909-1944) evangélikus lelkész volt, aki a második világháború idején, amikor 1944 tavaszán megindult a magyarországi gettósítás, egyháza megbízására a Református egyházzal közösen létrehozott Jó Pásztoregyesületen keresztül gyermekmentő akciókat szervezett. Sztehlo néhány hét alatt   [>>>]

Sztehlo Gábor (1909-1944) evangélikus lelkész volt, aki a második világháború idején, amikor 1944 tavaszán megindult a magyarországi gettósítás, egyháza megbízására a Református egyházzal közösen létrehozott Jó Pásztoregyesületen keresztül gyermekmentő akciókat szervezett. Sztehlo néhány hét alatt 32 gyermekotthont hozott létre lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban a Nemzetközi- és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával. Mindezt titokban, rejtőzködve tette, hogy a hatóságok rá ne jöjjenek, zsidó gyermekeket ment meg a biztos haláltól. Ezekben az Intézetekben mintegy 1500 gyermek, és az őket ellátó kb. 500 felnőtt talált menedéket. A háború szorításával Sztehlo és a gondjaiba vett gyermekek helyzete egyre inkább veszélyessé vált, mégis valamennyien, akik hozzá menekültek, túlélték az üldöztetés és a háború poklát. Jelen, dokumentarista hitelességgel megírt kötet szerzője, Tolnainé Kassai Margit egyike volt Sztehlo segítőinek. Az asszonyra még gyermekkorában ragadt rá a „Kas becenév, a budai, polgári családból származó zsidó nő banktisztivelő és fotográfus volt, aki 1943-ban házasodott össze, a szintén zsidó családból származó, Tolnai György ügyvéddel, mindketten kikeresztelkedtek, ám ez a férjét nem mentette meg a munkaszolgálattól és az asszonynak is bujkálnia kellett. 1944-45 között a Jó Pásztor Bizottság gyermekotthonában keresett menedéket és itt gondozta a gyermekeket. Erről a munkájáról írt naplója mindezidáig kéziratban bújt meg, ám most Kunt Gergelynek köszönhetően, aki sajtó alá rendezte és jegyzetekkel valamint utószóval látta el az értékes dokumentumot, nyomtatásban is megjelenhetett. A naplórészletek életre keltik a német megszállás alatti Budapest félelemmel teli hétköznapjait, az üldöztetések és bujkálások keserves időszakát, miközben a szerző élénk „portrékat rajzol a rábízott gyermekekről és azokról a felnőttekről, akik velük együtt kísérelték meg túlélni a földi pokol apokaliptikus időszakát. A téma komorsága ellenére az író időnként keserű humorral átszőtt története, felemelően szép és értékes munka, amelyet széles körben érdemes megismertetni minden olvasóval. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]