Esther Safran Foer sokáig abban a hitben volt, hogy 1946. szeptember 8-án született a Németországi Ziegenhainban, bár nem igazán értette, hogy az anyja akkor miért kívánt neki boldog születésnapot minden március 17-én. Évekbe tellett, míg rájött, hogy annak idején az apja miért találta ki a hamis   [>>>]

Esther Safran Foer sokáig abban a hitben volt, hogy 1946. szeptember 8-án született a Németországi Ziegenhainban, bár nem igazán értette, hogy az anyja akkor miért kívánt neki boldog születésnapot minden március 17-én. Évekbe tellett, míg rájött, hogy annak idején az apja miért találta ki a hamis születési adatokat. Őt már nem tudta erről megkérdezni, mert kiskorában meghalt, és az anyja sem volt közlékeny. A szülei családtagjaik közül az egyetlen holokauszt-túlélők voltak, de az anyja szinte soha nem beszélt neki a múltról. A negyvenes évei elején döntötte el, hogy a titkolózás ellenére megpróbál kideríteni információkat a felmenői történetével kapcsolatban. Ehhez az adta a lökést, hogy felkérték, tartson egy beszédet egy helyi zsinagógában, ő pedig leült az anyjával, hogy alig ismert apjáról, a második világháború alatti élményeiről kérdezze őt. Meglepetésére teljesen érzelemmentesen közölte vele, hogy az apja egy gettóban volt a feleségével és a lányával. Azért küldték oda, hogy dolgozzon, a nácik pedig mind az első feleségét, mind a lányát megölték. Esther mindazidáig azt sem tudta, hogy az apjának volt egy első felesége, neki pedig egy féltestvére. Az anyja azonban nem kívánt több részletet elmondani neki, így kábultan jött el tőle. Ez adott azonban lökést ahhoz, hogy kutatni kezdjen családja múltjával kapcsolatban. Online holokauszt-adatbázisokban keresett, Ukrajnában tudományos kutatókat fogadott fel, ám ekkor még nem járt sikerrel. Évekkel azután, hogy fia, Jonathan Safran Foer Minden vilángol (200314191) című regénye nagy siker aratott, ő is repülőre szállt, hogy megpróbálja megkeresni azt a családot, amely az apját bújtatta a háború alatt. Fel kívánta keresni azt az egykori stetlt-t is, ahol az apja felnőtt, valamint többet megtudni a féltestvéréről. Az újabb kutatómunka évek alatt immár sikerrel járt, több túlélővel vagy a leszármazottakkal is sikerült találkoznia, és bár továbbra is maradt néhány fehér folt, a mozaikokból szép lassan összeállt a családtörténet. Ezen kutatómunka eredménye a most magyarul is megjelenő kötet, mely egyszerre vázolja fel a 2010 környékén kezdődött kutakodásokat, valamint apja családtagjai halálának körülményeit, de azt is, hogyan maradtak a szülei életben és jutottak aztán Amerikába. A szöveget fekete-fehér fotók kísérik, a kötet végén pedig családfa segíti a tájékozódást. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]