2024 a holocaust emlékéve, 80 esztendeje annak, hogy többmillió áldozat került embertelen körülmények közé a lágerekbe, és szinte valamennyien a gázkamrákban haltak meg. Sara Leibovits (Csehszlovákiában született, izraeli állampolgár) túlélő volt, aki író lányával, Eti Elboimmal együtt vetette   [>>>]

2024 a holocaust emlékéve, 80 esztendeje annak, hogy többmillió áldozat került embertelen körülmények közé a lágerekbe, és szinte valamennyien a gázkamrákban haltak meg. Sara Leibovits (Csehszlovákiában született, izraeli állampolgár) túlélő volt, aki író lányával, Eti Elboimmal együtt vetette papírra megrendítő történetét. Már számos irodalmi értékkel bíró krónikát ismerhet az olvasó ezekről a szörnyűséges időkről, de ez a könyv mégis unikális a sorban, mert az édesanya és az ő történetére reflektáló lányának egymásba fonódó gondolataiból rajzolódik ki, hogyan hat a későbbi generációkra is a szülők, nagyszülők iszonytató sorsa.*** A második generációs Eti ?kiváltságosnak? érzi magát, mert édesanyja megmenekült a pokolból és életet adhatott neki, és Sara a kislánya miatt volt képes újra nevetni, boldog lenni. A másodgeneráció tagjai nem lehetnek felhőtlenül boldogok, hiszen ?az anyatejjel szívták magukba a holokauszt erejét és emlékét?. Számosan pedig olyan mély sebeket kaptak, amelyek után már nem volt lehetséges teljes életet élni. Sara és családja 1944. május 18-án érkezett meg a lágerbe, ahol kegyetlen módon, azonnal szétválasztották a családot, öccsével és édesanyjával, édesapjával soha többé nem találkozhatott az akkor tizenhat esztendős lány. Amikor ezeket az emlékező sorokat elolvasta Eti mai ?ésszel? reagált erre, mert úgy gondolta, hogy bármi áron, de elmenekült volna ebből a helyzetből, hogy a partizánokhoz csatlakozzon. De aki ott volt és mindezt átélte, tudta/ja, ez teljes képtelenség. A kötetben egymásnak ?felelgetnek? anya és lányának gondolatai, miközben felbomlik az egykori trauma ?szövetének? valamennyi részlete. Eti az édesanyjától örökölt értékek szerint él ma is: remény, hit, kedvesség, együttérzés, bátorság, leleményesség, a család fontossága és a túlélés ereje az építőkövei erős, belső tartásának, és ennek köszönhette egykoron Sara is a megmenekülését. Érzelmeket ?felkorbácsoló?, megrendítő történet, erre mindenképpen érdemes felhíni az olvasók figyelmét. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]