A konzervatív forradalom teoretikusának életében utolsóként megjelent jelentős műve, A döntés évei 1933 nyarán látott napvilágot, vagyis Hitler hatalomra kerülésének idején. Argumentációjának íve abból indul ki, hogy kora átmeneti kor, ami azt jelenti, hogy a 18. század monarchikus berendezkedése   [>>>]

A konzervatív forradalom teoretikusának életében utolsóként megjelent jelentős műve, A döntés évei 1933 nyarán látott napvilágot, vagyis Hitler hatalomra kerülésének idején. Argumentációjának íve abból indul ki, hogy kora átmeneti kor, ami azt jelenti, hogy a 18. század monarchikus berendezkedése már a múlté, innen az út a 19-20. század demokráciáin át a 21-22. század cézárizmusa felé halad. Ebben a köztes korszakban Németország legfőbb feladata, hogy „formában legyen, képes legyen alkalmazkodni a változó körülményekhez. Spengler elutasítja a weimari köztársaság anarchiáját, és helyesli hazája – a versailles-i békerendszert revízió alá vonó - expanziós törekvéseit, de tagadja a náci fajelméletet. Tüzetes elemzés alá vonja az I. világháború következményeit, föltéve a kérdést, ki volt a nyertese és ki a vesztese, és a háború miképp indította el a hanyatlás folyamatát. A hanyatlásnak két fázisát különbözteti meg, a fehér és a színes világforradalmat. Az előbbi az „élet belső formáinak szétesését jelenti, azt a folyamatot, amelynek során a felvilágosodás kezdetétől a régi, elegáns, arisztokratikus Európából demokratikus, züllött, plebejus Európa lett. Spengler elemzi párizsi, majd szentpétervári és általában a nagyvárosi, szociális indítékú tömegmozgalmak hivatásos agitátorok bujtogatására kirobbant megmozdulásait és ezek súlyos következményeit. Az európai belső mozgásokat, a fehér forradalmat követő második fázis, a színes forradalom, amely nem jelent mást, mint, hogy az Európán kívül élő színes rasszok konkurensei, sőt ellenfelei lesznek Európának, a fehér világnak; ezzel mintegy megjósolja a közép-amerikai tömegek bevándorlását az USA déli területeire. Konklúziója szerint az I. világháborút valójában egész Európa elveszítette, mert az osztályharcok után a színes rasszok beáramlása gyöngíti a fehér kontinenst. A válságból kivezető utat, a hanyatlás megállításának módját a cézárság, a porosz szellem föltámasztásában, az autoriter hatalmak létrehozásában látja. A gondolkodó nagy kérdése, vajon lesz-e olyan erő, amely képes meggátolni a nyugati civilizáció hanyatlását, az európai kultúrát elpusztító két világforradalom rombolását. A manapság meglepően aktuális kötet a filozófiai, társadalomtudományi részlegek alapművei közé tartozik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]