A rendszerváltozást követően Kelet- és Közép-Európában a helyi, regionális identitások láthatóan megerősödtek, nem volt ez másként Erdélyben sem, ahol a történelmi országrészen belül fölpezsdült a történelmi gyökerű székely öntudat, amelynek megvannak az örökölt és újabb keletű szimbólumai. Ezek az
[>>>]
A rendszerváltozást követően Kelet- és Közép-Európában a helyi, regionális identitások láthatóan megerősödtek, nem volt ez másként Erdélyben sem, ahol a történelmi országrészen belül fölpezsdült a történelmi gyökerű székely öntudat, amelynek megvannak az örökölt és újabb keletű szimbólumai. Ezek az identitást kifejező jelképek az egész magyar nyelvterületen megjelentek, mint a székely zászló, a rovásírás vagy akár a Csíki sör. A Bárdi Nándor szerkesztette kötet kilenc tanulmányának szerzői arra vállalkoztak, hogy ennek a mai, eleven székely identitásépítésnek megleljék a történelmi gyökereit, fölrajzolják társadalomtudományi, irodalmi, művészeti kiterjedését, rámutassanak a Székelyföld regionális sajátosságaira, azok régebbi és új elemeire. Olyan nagy horderejű kérdésekre keresnek választ, például miként vált Erdélyben Trianon után a magyar nemzeti tudat regionális tudattá, hogyan jelenik meg a székely öntudat a magyarságtudat egészében, miként vált az összmagyarság tudatában a legkarakteresebbé a székely identitás más régiók népességéhez képest? A válaszokat az MTA Kisebbségkutató Intézet által 2018. májusában rendezett konferencia előadói adták meg – az ő előadásaik megszerkesztett változatai kerültek együvé e kötetben. A kilenc értekezés a székely azonosságtudat intézményesülését, érvényesülését, szocializációját követi nyomon, más-más aspektusból, különféle témakörökben. Sándor Klára a rovásírás mai kultuszáról értekezett, Orbán Zsolt, Ablonczy Balázs és Nagy Szabolcs intézménytörténeti szempontú előadást tartottak az 1920-ban megalakult Székely Nemzeti Pártról, a Trianon után Magyarországra érkezett erdélyi diákok Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületéről (SZEFHE), a Székely Hadosztály Egyesület nevű, két világháború közti bajtársi egyesületről és a Szent László Székely Rendről. Szőcsné Gazda Enikő a székelyföldi háziiparról, Bokor Zsuzsa a két világháború közötti vallási mozgalmakról és rendezvényeikről adott elő, ide kapcsolódott Molnár Tamás előadása is, amely a csíksomlyói nemzeti kegyhely múltját és jelenkori identitásképző szerepét tárta föl. Vallasek Júlia az erdélyi irodalomban kimutatható székely motívumokra irányította a figyelmet Tamási Áron, Nyírő József, Kacsó Sándor és Szentimrei Jenő munkáira hivatkozva, majd az 1945 utáni kisebbségi irodalom alkotásaiban mutatva ki. A tanulmánykötet Bárdi Nándor összefoglaló tanulmányával ér véget, ebben szerzője a székelységre való hivatkozás történeti tablóképét vázolja föl. A jegyzetekkel és bibliográfiákkal kísért értekezések gyűjteménye társadalomtudományi részlegek fontos darabja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
