Az amerikai újságíró vaskos, dokumentumokon alapuló esszéregénye valóságos történetet dolgoz föl, és e mű alapján készült James Vanderbilt Nürnberg című filmje. Köztudott, hogy a II. világháború végén Hermann Göring, Németország második embere és további ötvenkét magasrangú náci vezető amerikai   [>>>]

Az amerikai újságíró vaskos, dokumentumokon alapuló esszéregénye valóságos történetet dolgoz föl, és e mű alapján készült James Vanderbilt Nürnberg című filmje. Köztudott, hogy a II. világháború végén Hermann Göring, Németország második embere és további ötvenkét magasrangú náci vezető amerikai fogságba került. A nürnbergi pert megelőző vizsgálati fogság idején az amerikai hadvezetés Douglas M. Kelley (1912-1958) századost, az ambiciózus pszichiátert bízta meg, hogy vizsgálja meg a náci foglyok mentális állapotát, mintegy hatoljon a tudatuk mélyére. Kelley élete legnagyobb kihívásának tekintette e megbízatást, szinte égett a vágytól, hogy föltárja, milyen vonások különböztetik meg ezeket a szörnyű alakokat a normális emberektől. Vagyis meg akarta érteni, mi zajlott Göring és a többiek fejében hatalmuk idején. Jack El-Hai voltaképp bevezeti olvasóit a pszichiáter és általa Göring gondolataiba, és amit ott talált, az a pszichiátert elkísérte – öngyilkosságáig tartó – egész életében. Rájött, hogy ezek az emberek nem voltak őrültek, még csak különösek sem, hanem szilárdan célratörők és fáradhatatlan munkamániások. Épp olyanok, mint számos amerikai ember Ez a fölismerés – sugallja a szerző – vezethetett Kelley öngyilkosságához, hiszen tudta, céltudatos és fékezhetetlen emberek mindenütt és minden korban élnek, tehát bárhol és bármikor megismétlődhet a nácikéra emlékeztető borzalom. Jack El-Hai a hiteles forrásokra és az amerikai pszichiáter följegyzéseire támaszkodva jeleníti meg a hátborzongató eredményre vezető vizsgálódások lefolyását. Történetének igazi ereje abban a mentális küzdelemben mutatkozik meg, ahogy Kelley manipulációkkal próbál Göring tudata mélyére hatolni, az meg gondolatilag visszatámad. Valóságos szellemi-verbális csata zajlik a német tábornok és az amerikai katonai pszichiáter között. Az utóbbi egy idő után döbbenten észleli, hogy a maga lelke is kezd torzulni, hogy kezd a Gonosz felé vonzódni. Miközben szellemi párbajt vívott a náci vezetővel, aközben érezte a maga szellemi, erkölcsi leromlását; minél mélyebbre hatolt a tábornok tudatába, annál kétségbeejtőbbnek ítélte meg a saját gondolkodása megváltozását. Az egész könyvön végigvonul az író drámai erejű kérdése: mi történik, ha egy elme túl közel kerül a Gonoszhoz? Ez a lélektani kérdés adja meg a mű feszültségét, sűrű és nyugtalanító atmoszféráját. Az esszé stílusú kötetet jegyzetapparátus, bibliográfia és archív fotográfiák melléklete zárja. [<<<]