Saját elmondása szerint Al Pacino már kisfiú kora óta színészkedett. Anyja már akkor moziba járt vele, amikor csupán három-négyéves volt. Nem sejtette ezzel, hogy „jövőt ad neki. Mivel tévéjük nem volt, és ekkoriban még játszótársa sem akadt, otthon gondolkodott a mozivásznon látottakon, sőt   [>>>]

Saját elmondása szerint Al Pacino már kisfiú kora óta színészkedett. Anyja már akkor moziba járt vele, amikor csupán három-négyéves volt. Nem sejtette ezzel, hogy „jövőt ad neki. Mivel tévéjük nem volt, és ekkoriban még játszótársa sem akadt, otthon gondolkodott a mozivásznon látottakon, sőt egyenként életre keltette a karaktereket a négy fal között. Nem véletlen, hogy ezen emlékei felidézésével kezdi most megjelent memoárját. A Sonny Boy cím egy Al Jolson-dalra való utalás. A színész 1940-ben született, és akkoriban az anyja egyik kedvence volt a dal, mely így szólt: „Ülj a térdemre, Sonny Boy, / Három sem vagy még, Sonny Boy, / Honnan is tudnád, / Miből is látnád, / Mit jelentesz nekem, Sonny Boy. A dal hatására először az anyja hívta őt így, majd mások is rákezdtek a „sonnyzásra. Pacino elmeséli gyermekkora megpróbáltatásait: nehéz körülmények közötti életüket Harlemben, majd Bronxban, szülei válását, azt a rövid időszakot, amíg az anyai nagyszüleinél élt, vagy éppen azt, amikor az anyja kísérelt meg öngyilkosságot. De megismerhetjük a boldog emlékeket is: a nagyszüleivel töltött napokat, a gyermekkori pajtásokkal közös kalandokat, a bugyuta fogadásokat és a zsaruknak való gyakori beszólásokat. Szó esik első szerepléseiről is az iskolai színjátszók között, így Az olvasztótégely című darabról, amelyben – mily meglepő – egy olasz bevándorlót alakított, valamint az Anna és a királyról, amelyben ő játszotta Louist, a női főhős fiát. De azt is elárulja, hogy utóbbi alakításával akkora siket aratott, hogy odajött hozzá egy fiú, és azt mondta neki: „Hé, öcskös, te vagy az új Marlon Brando! Ő meg csak nézett rá és azt kérdezte: „Ki az a Marlon Brando? Az is kiderül, hogy a középiskolás végzős évben ő szeretett volna lenni a „Leghelyesebb Fiú, helyette azonban a „Legnagyobb Íréget címet szavazták meg neki. Így sorakoznak a kötetben a különböző történetek, természetesen nemcsak a gyermekkorból, hanem bemutatva színi tanulmányait, az első kisebb szerepeket, bemutatkozását a Broadwayn, Francis Ford Coppolával való megismerkedését és A keresztapa váratlan sikerét, ezt követően karrierje meghatározó pillanatait, a legemlékezetesebb forgatásokat, olyan filmek kulisszatitkait, mint a Serpico, A keresztapa 2., a Kánikulai délután, A sebhelyesarcú, az Amerika fegyverben, a Dick Tracy, az Egy asszony illata, a Szemtől szemben vagy a Volt egyszer egy Hollywood, de nehéz döntéseinek okát, a legszemélyesebb érzéseit, gondolatait is. A fotómelléklettel ellátott memoárt név- és tárgymutató zárja. [<<<]