Elinor Cleghorn könyve egy olyan kérdéskört boncolgat, amely hosszú évtizedekig tabunak számított, esetleg az érintettek sem vették komolyan. A szerző a nőket ért negatív orvosi megkülönböztetés kortárs helyzetét nézi meg közelebbről történelmi léptékben. A művelődéstörténészként végzett író   [>>>]

Elinor Cleghorn könyve egy olyan kérdéskört boncolgat, amely hosszú évtizedekig tabunak számított, esetleg az érintettek sem vették komolyan. A szerző a nőket ért negatív orvosi megkülönböztetés kortárs helyzetét nézi meg közelebbről történelmi léptékben. A művelődéstörténészként végzett író orvostörténeti kutatásai során arra jutott, hogy a férfiak által uralt és meghatározott orvoslásban a nők testét, fájdalomérzékelését, s az ebből fakadó tüneteket sokáig, sőt olykor a mai napig nem veszik olyan komolyan. Sokáig félrediagnosztizálják a nőket, meg sem hallgatják őket, panaszaikat pedig elbagatellizálják. Számos autoimmun, hormonális és a női szerveket érintő betegség esetében csak az utóbbi években jöttek rá arra, hogy valóban komolyan kellene venni a panaszokat. A Park Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet három fejezete kronologikus rendben tárgyalja a női betegségek történetét. A szerző olvasmányos esszéista stílusban megírt könyvében (a remek magyar fordítást Szécsi Noémi József Attila-díjas írónak köszönhetjük) saját negatív tapasztalatai és traumái felől közelít a kérdéshez, majd hasonló női sorsokat mutat be részletekbe menően. Feltárja a jelenlegi brit egészségügyi szabályozások hátterét, azokat az üdvözlendő folyamatokat, amelyek végre kimondják az orvoslás androcentrikus voltát, s eközben bemutatja, hogy a félreértések, a női hisztéria mítosza milyen károsan befolyásolta e betegségek kutatását és kezelését a mai napig. A könyvet gyakorló orvosoknak és hasonló cipőben járó betegeknek egyaránt érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]