A 82 éves író újabb keletű önéletrajzi írásait gyűjtötte össze, azokat, amelyekben "hét hazájára" emlékezik. Hivatkozik ifjúkora, az '50-es évek slágerének egy sorára: "csak átutazók vagyunk itt a földön". Ezt magára nézve teljesen igaznak tartja, azzal a pontosítással, hogy nyolc évtized alatt hét   [>>>]

A 82 éves író újabb keletű önéletrajzi írásait gyűjtötte össze, azokat, amelyekben "hét hazájára" emlékezik. Hivatkozik ifjúkora, az '50-es évek slágerének egy sorára: "csak átutazók vagyunk itt a földön". Ezt magára nézve teljesen igaznak tartja, azzal a pontosítással, hogy nyolc évtized alatt hét helyet érzett és tart ma is a hazájának. Az első haza a budai, a régi Sas-hegyen található barackos kert volt, abban a kis ház, amit a nagyapja épített, és bár erre vonatkozóan szörnyű háborús emlékek idéződnek föl benne, mégis a gyermekkor idilljét jelenti számára az a kert a Sas-hegy és Farkasrét között (Ostrom). A háború után a csaknem hontalanná vált fiút Baranyában egy sváb családnál helyezték el, később kamaszkorát Gödöllőn töltötte, aztán visszakerült Budára, ahol édesanyjával egy garázsban húzták meg magukat. 1956 végén - ahogy írja - "könnyű szívvel szedtem nyakamba a világot"; élt Franciaországban, a spanyolországi Malagában, Amerikában, Florida államban, és legtovább a karibi szigeten, Puerto Ricón. Ebben az időben ismerte föl élete egyik paradoxonát: "Menet közben rájöttem, hogy a hazát nem mindig kapja (örökli) az ember. Van úgy, hogy megdolgozik érte, megteremti magának" (Hét haza). Az utolsó teremtett haza ismét Buda lett, ahol 1987-ben telepedett le. Ferdinandy a maga kevés szóval sokat mondó, szikár, ám lendületes stílusában számos epizódot beszél el mozgalmas életéből, ahogyan például 1945-ben falura mentek élelmet szerezni (Huszonöt-hetvennégy-huszonöt); fölidézi, hogy az átélt megpróbáltatások hatására nagyobbacska gyerekként is minden éjszaka bevizelt (Enuresis nocturna), emlékezik a Baranyában töltött időre (Elekpuszta), vagy amiként Puerto Ricóban átélt egy hurrikánt (Hurrikán). Mivel élete jó részét emigránsként élte le, állást foglal az utóbbi években Európába özönlő bevándorlóinak kérdésében (E-migránsok), el nem feledve, milyen fordulatot hozott a saját élettörténetében 1956 és az azt követő kivándorlás ('56 hatvan perc alatt). Ferdinandy György mozgalmas, helyenként kalandos élettörténete 26 epizódjának fókuszában a történések és az alakok állnak, de ez a történetmesélős, alakjellemző stílus valamiért szuggesztív módon képes visszaadni régi idők és a közeli-távoli helyek atmoszféráját. Ferdinandy soha nem elmélkedik, nem általánosít, nem kalandozik el, nem von le következtetéseket; néhány célratörő mondattal jellemzi a helyszínt, a szituációt, bemutatja az alakokat és elbeszéli a sztorit, és teszi ezt olyan lendülettel, ami magával ragadja az olvasót, aki nem is élt még a történtek idején, és a közelében sem járt azoknak a helyeknek, ahol az író megfordult. Helyek, történetek, figurák, hangulatok - ezekből áll össze Ferdinandy György nyolc évtizedre visszatekintő izgalmas önéletrajzi krónikája. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]