Interjúkötet. ; Bibliogr.a jegyzetekben: p. 335-[337]. ; Beszélgetőtársak: Charles Hunt et al.
UKazon:
202604046
Kivonat:
A Közel-Keletet bejáró, valamint az észak-afrikai országokból is tudósító, nemzetközileg elismert riporter, aki többkötetes szerzővé és a traumakutatás és -kezelés szakértőjévé képezte magát, arra keresi a választ, hogy miként lehet megbirkózni a traumákkal, valamint hogy azokból miként
[>>>]
A Közel-Keletet bejáró, valamint az észak-afrikai országokból is tudósító, nemzetközileg elismert riporter, aki többkötetes szerzővé és a traumakutatás és -kezelés szakértőjévé képezte magát, arra keresi a választ, hogy miként lehet megbirkózni a traumákkal, valamint hogy azokból miként fordulhatunk az öngyógyítás és belső növekedés iránya felé. Al Ghaoui Hesna jól dokumentált sorsokon keresztül mutatja be, hogy az először tragédiaként megélt veszteség hosszabb távon az egyén fejlődéséhez és növekedéséhez járulhat hozzá, ha a poszttraumás kezelés és terápia megfelelő eredménnyel ér véget, sőt, a poszttraumás növekedés örve alatt a veszteséget elszenvedők maguk is segítőkké válhatnak. Drámai pillanatok, szívszorító sorsok sorakoznak a könyv lapjain, melyek tanulságos módon emlékeztetik olvasóikat az egyén és a közösség erejére, az újrakezdés lehetőségére, a segítség fontosságára. A könyvben tehát olyan emberek történeteit ismerhetjük meg, akik nemcsak átvészeltek egy krízist, túléltek egy tragédiát, de azt feldolgozva maguk is arra szánták életüket, hogy segítsenek másoknak. S miközben a történeteket és sorsokat felidézi, a szerző maga is feltárja, hogy milyen lelki utat járt be azóta, hogy riporterként a háború sújtotta országokba elmerészkedett, hogy tudósítson, illetve amikor maga is elkezdett foglalkozni az őt ért traumákról. Olvashatunk Anthony Graves életéről, aki csaknem két évtizedet töltött ártatlanul a halálsoron. Az idén 98 éves Edith Eva Eger Holokauszt-túlélőként maga is a poszttraumás stressz kutatásának szentelte életét, illetve megismerhetjük Lukoviczki Réka történetét, aki egy szörnyű autóbaleset miatt elvesztette bal lábát, s aki testileg és lelkileg felépülve létrehozta Lábatlan blogot, hogy szociálisan érzékenyítse társadalmunkat. Őszinte, fájdalmas, néhol szarkasztikus előadásában többek között arról hallhatunk, hogyan lehetséges eljutni a traumától a harmóniáig. A tanulságos és megindító történetek maguk sorsfordítóak, de egyben szemléletfordítóak is. A kötetet, melyet a végén található jegyzetek tesznek teljessé, ezért is érdemes minél szélesebb körben ajánlani.
[<<<]