Fiume (mai nevén: Rijeka), az egyik legjelentősebb adriai kikötőváros történetét mutatja be Juhász Imre jogtudós, az Alkotmánybíróság tagjának kötete. Arról a településről van szó, amely 1779-től – kisebb megszakításokkal – közvetlenül a Magyar Királysághoz tartozott (a kormány által kinevezett   [>>>]

Fiume (mai nevén: Rijeka), az egyik legjelentősebb adriai kikötőváros történetét mutatja be Juhász Imre jogtudós, az Alkotmánybíróság tagjának kötete. Arról a településről van szó, amely 1779-től – kisebb megszakításokkal – közvetlenül a Magyar Királysághoz tartozott (a kormány által kinevezett kormányzó irányította), a korabeli Magyarország legfontosabb kikötővárosa volt, s úgy is emlegették, mint a „Szent Korona legszebb ékköve. A Kiegyezést követően hatalmas mértékű fejlesztések zajlottak itt, melyek eredményeként Fiume a korabeli Európa 10. legnagyobb kikötőjévé küzdötte fel magát. A magyar fennhatóság 1918-ig tartott: azután egy rövid időre szabad állammá alakult, majd – immár Rijeka néven – Jugoszláviához tartozott, de 20. századi történetében rövidebb olasz és német megszállás is volt. 1991 óta Horvátország része. A szerző tizenkilenc fejezetben, nagyjából kronológiai rendben haladva ismerteti Fiume históriáját, az ókortól napjainkig – elsősorban magyar nézőpontból. Sok-sok illusztráció kíséretében olvashatunk a különböző ó- és középkori fennhatóságokról, arról, hogyan is került a kikötőváros a Szent Korona joghatósága alá, pontosan milyen jogállása is volt a 18. század végén és a hosszú 19. század folyamán, mi jellemezte a rövidebb francia és osztrák fennhatóság időszakát, miként lett ismét a Magyar Királyság része, mi történt Fiumében és környékén 1848-ban és az abszolutizmus éveiben, s hogyan történt az újabb, immár harmadik visszatérése a magyar fennhatóság alá. A leghangsúlyosabban az 1867 utáni fél évszázad történetéről olvashatunk: közjogi állásának kialakulásáról, a kikötő fejlődéséről, a vasúti összeköttetés létrejöttéről, a nagyléptékű építkezésekről, a kivándorlásban játszott szerepéről, a dualizmuskori Fiume rendvédelméről, iparáról, közművesítéséről, oktatásügyéről és társadalmi viszonyairól. A végén a fiumei magyar világ utolsó éveiről, s az azt követő többszöri impériumváltásról esik szó (részletesebben 1945-ig, rövidebb kitekintésben napjainkig). A szerző tényszerű és személyes epilógussal zárja művét. A kötet függelékében a Fiuméra vonatkozó jogszabályok jegyzéke, a város 1872. évi statútumának teljes szövege, valamint végjegyzetek kaptak helyet. Hiánypótló kiadvány – ennek fényében széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]