Az orosz Sztrugackij-fivérek eredetileg 1972-ben megjelent Stalker-regénye (Piknik az árokparton, legutóbb: 201315120) a sci-fi irodalom klasszikusa, amelyből a zseniális filmrendező, Andrej Tarkovszkij készített halhatatlan filmadaptációt 1979-ben. De nemcsak ilyen formában él tovább a lepusztult   [>>>]

Az orosz Sztrugackij-fivérek eredetileg 1972-ben megjelent Stalker-regénye (Piknik az árokparton, legutóbb: 201315120) a sci-fi irodalom klasszikusa, amelyből a zseniális filmrendező, Andrej Tarkovszkij készített halhatatlan filmadaptációt 1979-ben. De nemcsak ilyen formában él tovább a lepusztult helyszíneken, álomszerű jelenetekkel fenyegető jövőképet üzenő történet. Az alapsztori szerint századunk utolsó harmadában a Földre „idegenek érkeznek, s a magasabb civilizáció tárgyi bizonyítékait az emberre veszélyes ún. Zóna területéről csempészek, vagyis „stalkerek próbálják megszerezni. Az eredeti mű azóta is a történetet továbbgondoló regényfolyamok táplálója, mint Vaszilij Orehov pörgős akcióregénye esetében is. Hemul, a kommandós kiképzőből lett stalker rosszul tűri, ha csapata nem az elvárásai szerint viselkedik. Ám mivel kockázatos küldetéseiért kapott pénze rendszerint kifolyik a keze közül, most mégis kénytelen kísérőül szegődni egy csoport extrém kalandokat kereső, öntörvényű turista mellé. A Zóna azonban nem az a hely, ahová önfeledt szafarikra járhat az ember. A vadásztúra ígéretesen indul, ám a mutánsoktól hemzsegő vidék korántsem veszélytelen. Az első összecsapások után a csapat tagjai arra is ráébrednek, hogy a legveszedelmesebb szörnyeknek olykor emberarcuk van. De hogy az önként vállalt vesszőfutást ki ússza meg élve, ki juthat ki a Zónából - ha ki lehet még jutni belőle egyáltalán -, azt még egy tapasztalt stalker sem tudja előre megmondani. Az önmagában is kompakt, befejezett történet valójában egy trilógia nyitánya. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]