A köznyelvből átemelve, fonetikusan írták le a címben a szerkesztők a komilfó kifejezést, amelynek eredeti változata ennek a francia "comme il faut", vagyis lefordítva: ahogy illik. E terminus azon illemszabályok gyűjteményét takarja, amelyek elengedhetetlenek a jó modorhoz - egykor legalábbis azok   [>>>]

A köznyelvből átemelve, fonetikusan írták le a címben a szerkesztők a komilfó kifejezést, amelynek eredeti változata ennek a francia "comme il faut", vagyis lefordítva: ahogy illik. E terminus azon illemszabályok gyűjteményét takarja, amelyek elengedhetetlenek a jó modorhoz - egykor legalábbis azok voltak; ma már nagy részük - tetszik vagy nem - inkább kultúrtörténeti érdekesség. Az illem gyakorlatilag az élet valamennyi területét szabályozta. Hogy mennyire, arra remek példákat találunk ebben a könyvecskében, amelyben a "boldog békeidők" viselkedési szokásairól olvashatunk: sok egyéb mellett az illő megjelenésről és viselkedésről, a különféle alkalmakra mondott köszöntőkről, a társalgás és különféle szituációkban (pl. vasúton, fürdőhelyen, vagy akár "egy éles nyelvű hajadonnal") lefolytatott beszélgetések szabályairól, továbbá az ajándékozás és udvarlás művészetéről. A kötet utolsó negyedében mintákat találunk szerelmes levelekhez, szemezgethetünk a korabeli "házassági kis katekizmusból", és megtudhatjuk, hogy a "szerelem titkos nyelvén" mit jelent egy legyezővel eltakart ajak, a becsukott napernyő szívhez szorítása, a bal kesztyű levétele, vagy bizonyos drágakövek ajándékozása. A felhasznált irodalom jegyzékével záruló kötet kellemes és tanulságos olvasmánya lehet a művelődéstörténeti és illemtani témájuk művek kedvelőinek. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]