Az ismert színház- és filmtörténész szerző hatéves korában szeretett bele a moziba, e szerelem azóta is változatlan intenzitású, ennek következtében manapság újra nézi a régi magyar filmeket – így született meg ez a könyv, amelyben 46, 1946 és 1976 között készült filmalkotásról mesél. Mindjárt az   [>>>]

Az ismert színház- és filmtörténész szerző hatéves korában szeretett bele a moziba, e szerelem azóta is változatlan intenzitású, ennek következtében manapság újra nézi a régi magyar filmeket – így született meg ez a könyv, amelyben 46, 1946 és 1976 között készült filmalkotásról mesél. Mindjárt az elején megjegyzi, hogy 1947-ben hazánkban négy film készült, ebből hármat azonnal betiltottak, a negyedik, a Valahol Európában világsiker lett. E fölvezetés után időrendben következik a 46, képkockákkal illusztrált cikk, amely a szakértő elemzés és a jóízű történetmesélés ötvözésével íródott. Mindjárt az első mozidarab a betiltott filmek sorát gyarapította, Szőcs István Ének a búzamezőkről című alkotásáról van szó. A monda szerint Rákosi Mátyás személyesen tiltotta meg a keresztény szellemiségű film vetítését. Hasonló sorsra jutott Kerényi Zoltán Könnyű múzsa című filmje; rendezője abban tévedett, hogy a háború előtti, könnyed szórakozást nyújtó produkciót alkotott. Szigethy Gábor beszél a „korkegyenc Keleti Márton Mágnás Miskájáról, azután a sematizmus minden vonását magán viselő, Máriássy Félix rendezte Szabóné című darabról. Szól a szocialista realizmus mintapéldányáról, a Dalolva szép az élet című, a „filmipari szakmunkás Békeffy István által készített filmről. A szerző hangsúlyozza, a korban igen sok film irodalmi alkotás adaptációja volt, a Beszterce ostromától a Különös házasságon át a Budapesti tavaszig. Sorra vesz számos, időnként ma is vetített alkotást (Egy pikoló világos; Micsoda éjszaka!; Az aranyember; Oldás és kötés; Pacsirta). Szemléje az 1970-es évek nevezetes alkotásaiig jut el, a Szindbádig vagy Az ötödik pecsétig. Szigethy Gábor valamennyi esetben utal a film elkészültének kultúrpolitikai körülményeire, politikai applikációira; szókimondóan, sokszor anekdotákkal fűszerezve beszél az alkotókról, a rendezőkről, forgatókönyvírókról, színészekről; rendre említi a produkció kritikai fogadtatását, és a mából visszatekintve elemzi egy-egy filmalkotás erényeit és hibáit. A kötet sajátos vonása, hogy szerzője kendőzetlenül, sokszor ironikus derűvel tekint egy-egy filmre, vagy az 1946-1976 közötti három évtized kultúrpolitikai szempontból elkülöníthető alkorszakaira. A lebilincselően olvasmányos, gazdagon illusztrált Filmtűznéző a magyar filmtörténet alapvető irodalmának része. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]