Gróf Galeazzo Ciano „Mussolini árnyékaként a fasiszta Olaszország egyik jellegzetes politikai szereplője volt: műveltségét és csiszolt modorát, neveltetését, vagyonát, a grófi címet is apjának köszönhette, aki a fasiszta párt alapító tagjaként Mussolini közvetlen szolgálatában nagy befolyással bírt   [>>>]

Gróf Galeazzo Ciano „Mussolini árnyékaként a fasiszta Olaszország egyik jellegzetes politikai szereplője volt: műveltségét és csiszolt modorát, neveltetését, vagyonát, a grófi címet is apjának köszönhette, aki a fasiszta párt alapító tagjaként Mussolini közvetlen szolgálatában nagy befolyással bírt az olasz politika alakulására. A fiatal Ciano gróf mindezek ellenére kezdetben nem szimpatizált a fasiszta eszmékkel; közismert buzgósága a Mussolini nevével fémjelzett politika képviseletében csak akkor vette kezdetét, amikor a Duce lányát – Eddát – feleségül véve elkezdődött szédületes karrierje. Főkonzul, nagykövet, sajtófőnök, végül a fasiszta Nagytanács tagjaként 1936-ban Olaszország külügyminisztere lett. Ez időtől vezette Naplóját, amelynek 1939 és 1943 közötti – könyvként kiadott – feljegyzései forrásértékűek a korszak történetére nézve. Ciano az olasz fasiszta körök bennfenteseként és mint politikus, nem sokban különbözött kormánya első emberétől: a nemzetközi kapcsolatokat intrikának, hazugságok és cselszövések rendszerének tekintette. Ugyanakkor tisztán látta, hogy az egyre terjeszkedő germán uralom veszélyezteti Olaszország önállóságát, és hogy a Duce által képviselt öntörvényű, machiavellista és „őrült politika olyan háborúba kergeti az országot, amelynek a hitleri akarat kiszolgálásán túl nem lesz más „hozománya. Életének igazi tragédiája, hogy szinte haláláig Mussolini befolyása alatt állott, és csak túl későn (1943 nyarán) vállalt szerepet a megbuktatását szervező csoportban. A késedelem az életébe került: a Duce segítségére siető Hitler parancsára elfogták, és 1944 januárjában árulóként kivégezték. Az 1939. január 1-étől 1943 teléig vezetett Napló napról napra, rövid, szubjektív feljegyzések sorozatában tárja elénk a háború eseményeit meghatározó diplomáciai kulisszatitkokat. Hétköznapi történéseket, magán- és közéleti megfigyeléseket kapcsol össze történelmi tényekkel, miközben pontos és hiteles képet rajzol a Führerről és a Ducéról, a két diktátorról, és közvetlen környezetükről, túlfűtött személyiségükről, időnként viharos magánéletükről. A Napló megszerzése tehát alapvető érdeke lett mind a német, mind pedig az olasz politikai vezetésnek, Ciano azonban gondoskodott biztonságáról és nyilvánosságra kerüléséről. Felesége, Edda Mussolini csempészte ki a veronai börtönből, hogy átadhassa szenzációs közlésre a Daily News-nak. A Napló különleges helyet foglal el a második világháborús memoár-irodalomban; nemcsak azért, mert autentikus forrásként kezelhető a hitleri Németország és a fasiszta Olaszország háborús politikája kulisszatitkainak megfejtésében, és nem egyszerűen leleplező szándéka okán. A börtönben írt utolsó, hosszabb bejegyzés egy fiatal politikus önvallomásává avatja, amely egyrészt megvilágítja a fasiszta uralom működésének ördögi mechanizmusát, másrészt érzékelteti, hogy az milyen eszközökkel vonta körébe a korszak jobbító szándékkal fellépő gondolkodóinak bizonyos rétegét. A Napló Magyarországon először 1946-ban jelent meg, majd 1999-ben is napvilágot látott, ám bizonyos részek hiányoztak belőle – most olvasható először teljes terjedelmében. A második világháború korszakának eminens forrásműve. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]