A Louis Vuitton divatmárka névadó-alapítója 1821-ben született a Jura vidéken, Lavans-sur-Valouse településen. Kézműves, ács és földműves apa második gyermekeként látta meg a napvilágot, kalaposként dolgozó édesanyja azonban meghalt, amikor ő tízéves volt, és néhány évvel később az édesapja is   [>>>]

A Louis Vuitton divatmárka névadó-alapítója 1821-ben született a Jura vidéken, Lavans-sur-Valouse településen. Kézműves, ács és földműves apa második gyermekeként látta meg a napvilágot, kalaposként dolgozó édesanyja azonban meghalt, amikor ő tízéves volt, és néhány évvel később az édesapja is követte őt, így lett árva. Édesanya halála után az apja újra nősült, ám mivel a mostohaanyjával való viszonya nem volt túl jó, 1835 tavaszán, tizenhárom éves korában elhagyta Jura-i otthonát. Útközben alkalmi munkákat vállalva, a francia főváros felé haladva átutazta az országot, s 1837 őszén érkezett meg Párizsba. Sikerült Monsieur Marechalnál, egy utazóládákat és csomagolásokat készítő mesternél inasként elhelyezkednie, s néhány éven belül komoly hírnevet szerzett Párizs gazdagabb lakosai körében. Vuitton felfigyelt ugyanis rá, hogy a hintókhoz, postakocsikhoz tervezett utazóládák alakjuk miatt nem praktikusak a születőben lévő vasúti közlekedés céljaira, így fáradhatatlanul azon dolgozott, hogy tökéletesítse a formát, és így alkosson meg praktikusabb vasúti bőröndöket. 1854 áprilisában, 32 éves korában feleségül vette a mindössze 17 éves Clémence-Émilie Parriaux-t. Ezt követően nem sokkal önállósult, megalapította saját, Société Louis Vuitton nevű, luxuskivitelű bőrtáskákkal foglalkozó cégét, s nem sokkal később az uralkodócsalád is felfigyelt rá. III. Napóleon felesége, Eugénie de Montijo császárné ládakészítőjének és csomagolójának nevezték ki, aki szerette az utazást és a gyógyfürdői kezeléseket, különösen a Pireneusokban, és szüksége volt nagymennyiségű utazóládákra. Ez a felkérés pedig lehetővé tette Louis számára, hogy tovább növelje hírnevét a leggazdagabb ügyfelek körében, akik pályafutása hátralévő részében állandó munkát biztosítottak számára. 1860-ban megépítette saját műhelyét is a Szajna partján, amely a szállítás szempontjából is praktikus helyszín volt. Az ő életének 1835 és 1870 közötti szakaszát dolgozta fel regény formájában Eva-Maria Bast, bemutatva, hogyan sikerült – felesége támogatásával – elérni az üzleti sikereit, felülkerekednie a konkurencián és a hamisítókon, hogy a Harmadik Köztársaság kikiáltásának idejére már Párizs egyik legismertebb híressége legyen. A kötetet A történet folytatása címmel szerzői utószó, valamint forrás- és irodalomjegyzék zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]