A Fővárosi Állatkert tevéinek történetét dolgozta fel vékonyka kötetében Kövér Árpád állatgondozó, aki régóta foglalkozik nagyvadakkal a budapesti állatkertben. A szerző régi újságok, interneten szabadon elérhető információk, levéltári dokumentumok, állatkerti iratok (állatszállításokkal   [>>>]

A Fővárosi Állatkert tevéinek történetét dolgozta fel vékonyka kötetében Kövér Árpád állatgondozó, aki régóta foglalkozik nagyvadakkal a budapesti állatkertben. A szerző régi újságok, interneten szabadon elérhető információk, levéltári dokumentumok, állatkerti iratok (állatszállításokkal kapcsolatos levelezések, törzslapok, leltári lapok, hullámzási naplók, házi törzskönyvek stb.), egykori és jelenlegi kollégák, ismerősök visszaemlékezései és saját emlékei alapján igyekszik, kronologikus rendben ismertetni a Fővárosi Állatkert tevéinek történetét 1866 és 1994 között. Az előzmények között megemlíti, hogy vélhetően már a honfoglaló magyarok is hoztak magukkal tevéket, később pedig a tatárok, majd a törökök révén jutottak el ilyen állatok a Magyar Királyságba, Medici Ferdinánd toszkánai fejedelemnek köszönhetően pedig 1622-ben hoztak dromedárokat, hogy a lovakat, ökröket segítsék a talajművelésben (legalábbis erről tesz említést Tessedik Sámuel az egyik munkájában). Megtudhatjuk, hogy már a Fővárosi Állatkert megnyitásakor volt egy tevepár az állatkertben, amelyek két évvel korábban még ekét vontattak Tatárföldön, 1868 elején pedig a nőstény egy kancacsikónak adott életet. Közülük az utolsó 1878-ban hunyt el, ezután pár évig nem volt teve a Fővárosi Állatkertben, mígnem 1884-ben ajándékba kaptunk ismét egy arábiai tevét (dromedárt), amely azonban 1888-ban pusztult el. Az állatkert később is szerzett be tevéket, így például egy 1885-ös híradás szerint egy egypúpú és két kétpúpú állat volt Budapesten, de ezekkel az állatokkal kapcsolatban minimális információk állnak rendelkezésre. 1905-ben a király ajándékaként a schönbrunni állatkertből kaptunk egy tevét – ez az első dokumentált szerzeményzés a Fővárosi Állatkert esetében. Az is tudható, hogy ezt a tevét 1907 májusában „kölcsönadták egy margitszigeti galamblövő versenyre, későbbi sorsáról azonban semmit sem tudott kinyomozni a szerző. Aztán az 1910-es évek elején két újabb állatbeszerzés történt: előbb Adam David Afrika-kutatótól vásároltunk meg egy szudáni dromedárt, majd Bárány Nándor középiskolai tanár hozott magával Ceylonról egy dromedárt, amelyet a Fővárosi Állatkertek ajánlott fel. A szerző, az idő előrehaladtával egyre több forrás segítségével tud beszámolni a Fővárosi Állatkert egy- és kétpúpú tevéiről, így például egy hím tevéről, amely már vakon, 1926-ban megtaposta az ápolóját, a Miklós és Manci nevű dromedárokról, amelyek 1927-ben kerültek Budapestre, arról, hogy az egyik teve szerepelt a Jávor Pál főszereplésével 1940-ben készült Gül Baba című filmben, vagy hogy 1942-ben egy a keleti hadszíntéren németek által zsákmányolt kétpúpú teve, Katja került Budapestre, és ez az egyed élte egyedül túl a főváros ostromát (a többit eladták vagy szabadon engedték; utóbbiakat a főváros lakossága fogyasztotta el). A háború utáni évekből megismerhetjük továbbá Tücsök, Böbi, Abdul, Moszkva, Jóska, Judas, Szapur, Eddy és más tevék történeteit, egészen Eddy 1994-ben született kicsinyeiig, Ibrahimig és Juszufig bezárólag. A fekete-fehér fotókkal ellátott kötetet jegyzetek és a képek elérhetőségei zárják. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]