A brit újságíró, kreatív írástanár szerint a történetmesélés emberi mivoltunk alapvető része; a történeteknek köszönhetően menekül az ember az üresség szorongató érzésétől, és tekinthet magára emberi lényként. Ez a könyve mintegy évtizednyi kutatómunkán alapuló egyetemi kurzus anyagát adja közre   [>>>]

A brit újságíró, kreatív írástanár szerint a történetmesélés emberi mivoltunk alapvető része; a történeteknek köszönhetően menekül az ember az üresség szorongató érzésétől, és tekinthet magára emberi lényként. Ez a könyve mintegy évtizednyi kutatómunkán alapuló egyetemi kurzus anyagát adja közre népszerű formában, a témához illő olvasmányos stílusban, összekapcsolva a pszichológiai vizsgálatok eredményeit az írástanítás tudnivalóival. A kurzus anyaga, azaz a kötet négy nagy fejezetre tagolódik. Az első részben oldott modorban arról ír, hogy az elbeszélő személy agya miként teremti meg azokat az eleven világokat, amelyeknek maga is része. Jellemzi a történetmesélő személyiségét, aki a maga teremtette világ középpontjában áll; föltárja a tudatalatti működését, amely az előadott történetet magával ragadóvá tudja tenni. Végül gyakorlati tanácsokat ad a cselekményvezetéshez, a történet hatásos befejezéséhez, a létrejövő mű céljának kijelöléséhez, jelentésének meghatározásához. Mindezek előadásához fölhasználja az agykutatók, a pszichológusok és az irodalmi teoretikusok megállapításait, miközben praktikus tudnivalók sokaságát közli, és irodalmi idézetekkel szemlélteti mondandóját. A szerző minden tekintetben széles perspektívában gondolkodik, épp úgy beszél a száz szóból álló, igénytelen bulvárcikkről, mint a három kötetes regényről, vagy színpadi művekről. Rámutat, hogy a történet önmagában hordozza a változások egymásutánját, és hogy az agyat a változás aktivizálja. Beszél arról is, hogy aki a maga élettörténetét meséli el, az is rekonstruál, és bizonyos tekintetben a kívülálló pozíciójába kerül, ahogyan az, aki fiktív történetet mond el. Will Storr a történetmondás összes elemét, aspektusát föltárja a motiváló kíváncsiságtól a modellezésen át a feszültségteremtés eszközeiig. Bemutatja a történet középpontjában álló személyiség viszonyát a környezetéhez, a cselekményhez, az elbeszélő nézőpontjához; szól a dialógusról, a dramaturgiai megoldásokról, a történet szerkesztésének fázisairól, végül a létrejött történet erejéről, értékéről, tanulságairól. A csevegő stílusban előadott, sok esetben történetmesélős, számos irodalmi példával szemléltetett, monografikus igényű kötet minden írói ambíciókat tápláló olvasó figyelmére számít. [<<<]