Dunai Tamás hiánypótló monográfiájában arra tett kísérletet – természetesen sikerrel –, hogy az amerikai képregények területén, vagyis a comics világában médiatudományos és kultúratudományos alapvetésből kiindulva a klasszikus felosztást, vagyis a main stream (fősodorbeli) és az alternatív irányt   [>>>]

Dunai Tamás hiánypótló monográfiájában arra tett kísérletet – természetesen sikerrel –, hogy az amerikai képregények területén, vagyis a comics világában médiatudományos és kultúratudományos alapvetésből kiindulva a klasszikus felosztást, vagyis a main stream (fősodorbeli) és az alternatív irányt képviselő kiadványok distinkcióját újragondolja, azt a 2010 utáni kulturális kontextusba helyezze. A szerző rávilágít, hogy a képregényipar ennél jóval bonyolultabb képet mutat, diverz arculatára az elmúlt évek újdonságai, differenciáltabb szemlélet, látványosan több és sokszínűbb kínálat, illetve szélesebb befogadói oldal jellemző. Dunai úgy gondolja, hogy noha a nosztalgia torzító hatása miatt a képregény aranykorát a huszadik század közepére, illetve annak második harmadára helyezik, az angolszász comics számára mégis a jelenünk tekinthető valódi aranykornak, egy érési folyamat végének. Nem véletlen, hogy már a kötet alcímében újraintézményesülésről beszél, vagyis egy olyan identitáskeresési és piaci változás végét látja a mában, amely hosszabb távon is meghatározhatja a médium piaci és kulturális szerepét. A személyes hangvételű, de mégis tudományosan pontos előszó, majd bevezetés után hét nagyobb fejezeten keresztül ás le a téma mélyére. Legyen szó a comisc studies önálló diszciplínává érésének történetéről, az észak-amerikai képregény helyzetéről, a képregények körüli munka részletes ismertetéséről, a narratív komplexivitás kialakulásáról, az amerikai fősodor átalakulását és a jelenlegi trendeket bemutató elemzésekről, Dunai minden esetben alaposan, a primer és a szekunder forrásokat behatóan tanulmányozza, azok újszerű interpretációját nyújtja. Végül az észak-amerikai képregény magyarországi recepciójáról is olvashatunk egy fejezet erejéig. A kötet végén a névmutató kapott helyet. A gazdagon jegyzetelt monográfia esztéták és a cultural studies területén mozgó kutatóknak ajánlható. [<<<]