A tanulmánykötet a történetírás huszadik század második felében lezajlott szemléletváltozásából adódó legfrissebb eredményeket mutatja be: a helytörténetírás annak ellenére, hogy korábban marginalizált helyen állt a tudományon belül, az olasz, német és francia törekvéseknek köszönhetően az
[>>>]
A tanulmánykötet a történetírás huszadik század második felében lezajlott szemléletváltozásából adódó legfrissebb eredményeket mutatja be: a helytörténetírás annak ellenére, hogy korábban marginalizált helyen állt a tudományon belül, az olasz, német és francia törekvéseknek köszönhetően az össznemzeti narratíva alternatívájaként tudott megjelenni és magát artikulálni a történészi porondon. A társadalomtörténet alegységeként a helytörténet arra próbál választ adni, hogy egy szűkebb tájegység hogyan befolyásolta az emberek életét, és ez a tájegység, város, vagy a városon belül egy kerület időben milyen változásokon megy keresztül az ott lakóknak köszönhetően. Tér és ember, ember és az általa belakott és alakított tér ebben az összefüggésrendszerben egymástól elválaszthatatlanok lesznek. Más tapasztalatokkal bír egy városi, egy falusi környezetben, másokkal egy tengerparti és egy hegyvidéki lakos, melyek mind-mind meghatározzák a világról alkotott képünket, komolyabb nyomot hagynak bennünk, mint gondolnánk. A kötet első tanulmányában Vonyó József a helytörténetírás emberközpontúságának kérdésére kérdez rá, annak lehetséges szempontjait mutatja be. Az első nagy egységben az elméleti és historiográfiai megközelítéseket ismerhetjük meg Gyáni Gábor, Kövér György, Horváth Sándor és Keszei András tanulmányaiból. A második egység a prozopográfia és a helytörténet kapcsolódási pontjait veszi sorra, egy-egy család vagy konkrét személy hogyan ismerhető meg jobban az otthonául szolgáló táj részletes bemutatásán keresztül. Hat tanulmányt találunk ebben a fejezteben, melyek közül Mindszenty vagy Illyés Gyula biográfiájában meghatározó helyszíneket bemutatókat is találunk. A harmadik fejezet az interdiszciplinaritás kérdését feszegeti, azt, hogy a társtudományok milyen szerepet játszanak a pontosabb történeti megismerésbe. Az első tanulmány az intézménytörténet és a helytörténetírás kérdését, míg a második a néprajz, antopológia és a történettudomány hármasát vizsgálja. A negyedik fejezetben négy tanulmánya a helytörténetírás forrásaival, míg az ötödik fejezet szintén négy tanulmánya a lokális gazdaság, lokális társadalom kérdéskörével foglalkozik. A hatodik fejezet az önkormányzatok, megrendelők és a történészek viszonyát boncolgatja: egy-egy város vezetősége olykor presztízskérdést csinál a városmonográfiákból, melyeknek megírását finanszírozza, ami természetesen olykor kompromisszumokhoz, máskor konfliktusokhoz vezethet. A következő fejezet a kisebbségek helyi történetét tárgyalja, amikor egy-egy városnak több alternatív narratívája is kialakulhat attól függően, hogy ki lesz az elbeszélő. A kötetet névmutató és a szerkesztők és szerzők rövid életrajza zárja. Az egyes tanulmányok jegyzetelése lábjegyzetekkel történetik, minden tanulmány végén külön-külön található a felhasznált irodalom listája. Nagyon igényes, hiánypótló tudományos teljesítmény, amely hűen tükrözi, hogy a magyar történetírás tárgyát, kérdésfeltevéseit és módszertanát tekintve nincs elmaradva, sikeresen felzárkózott a nyugati paradigmákhoz. Szakembereknek javasolt, szakkönyvtárak állományába való kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]