A brazil filozófus és pedagógus paradigmaalkotó művének magyar fordítására több mint fél évszázadot kellett várnia a hazai olvasóknak. Ezt az adósságot törleszti a Bázis könyvek cím alatt futó sorozat ismét ízléses formában megjelent kötete, mellyel a sorozat immár nyolckötetesre bővült. Paulo   [>>>]

A brazil filozófus és pedagógus paradigmaalkotó művének magyar fordítására több mint fél évszázadot kellett várnia a hazai olvasóknak. Ezt az adósságot törleszti a Bázis könyvek cím alatt futó sorozat ismét ízléses formában megjelent kötete, mellyel a sorozat immár nyolckötetesre bővült. Paulo Freire munkássága a kritikai pedagógia megalapozását jelentette, azét a Brazíliából induló pedagógiai és társadalmi gyakorlatét, amely a 20. század második fele filozófiai és társadalmi belátásait próbálta átültetni a gyakorlat szintjére. S mi lehetne gyakorlatiasabb, a társadalom tekintetében életbe vágóbb, mint a pedagógia, az a gyakorlat, amely az újabb generációkat felvértezi a tudással vagy éppen a meglévő rendszerbe alávetettként integrálja? A baloldali, marxista alapokon nyugvó gondolatok erejét és fontosságát jelzi, hogy keresztény és jobboldali gondolkodók is sokat merítettek Freire munkásságából; Az elnyomottak pedagógiája olyan kapitalizmusellenes húrokat pendít meg, amely a helyi közösségre, az emberek alapvető egységére helyezi a hangsúlyt. A szerző egyik meghatározó gondolata, hogy a meglévő rendszerből, az elnyomás újratermeléséből egyedül senki sem tud felszabadulni, csak együtt, egymást segítve, egymást tanítva tudnak mind a diákok, mind a tanárok kiutat találni az elnyomás hierarchikus börtönéből. Az első fejezetben Freire kifejti, hogy a pedagógia, a tudás révén szerezhetik vissza az elnyomottak dehumanizált státuszuk utáni humán valójukat, így válhatnak teljes értékű emberré. Miután az elnyomottak ráébredtek elnyomott mivoltukra, felfedezték ki és hogyan nyomja el őket, a következő lépés, hogy dialógust, diszkussziót kezdeményezzenek, melybe lehetőleg mindenkit be kell vonni. A következőkben a „bankszemléletű oktatást ismerteti, majd annak kritikáját is megfogalmazza. A harmadik részben a dialogikusság alapvetését fejti ki részletesebben, majd a negyedik fejezetben az antidialogikus módszereket elemzi, melyek az elnyomó rezsimekre, a manipulatív erőkre jellemzőek. Freire gondolatai a huszadik század második felében épp annyira aktuálisak voltak, mint manapság, sőt, ma talán – éppen a post-truth korszak sokkhatása alatt vergődve – azok még aktuálisabbak. A magyar kiadást, melyet Lukács Laurának köszönhetünk, Mészáros György jegyzetekkel ellátott előszava teszi teljessé. A kiadványt széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]