Már 1914 nyarán, az első hadüzenetek idején sokakban fölmerült a rövidesen kirobbanó Nagy Háború történései dokumentálásának terve, és ettől kezdve folyamatosan meg is jelentek a tudósítások vagy elemző írások a háború fejleményeiről. Ezeknek az írásoknak az 1945-ig tartó sorát veszi szemügyre
[>>>]
Már 1914 nyarán, az első hadüzenetek idején sokakban fölmerült a rövidesen kirobbanó Nagy Háború történései dokumentálásának terve, és ettől kezdve folyamatosan meg is jelentek a tudósítások vagy elemző írások a háború fejleményeiről. Ezeknek az írásoknak az 1945-ig tartó sorát veszi szemügyre historiográfiai művében a történész, levéltáros szerző. A két világháború közötti időben keletkezett reflexiók egyik fontos közös tulajdonsága az volt, hogy szerzőik gyakran szemtanúi vagy részesei voltak a hadieseményeknek. Az 1920 és 1945 között keletkezett számtalan publikáció természetesen több típusba sorolható; voltak köztük politikai, diplomáciai vagy katonai szempontúak; a szerint is elkülönültek, hogy szerzőjük katonai parancsnokok vagy épp a „nép fiai voltak – az utóbbiakból volt kevesebb. Politikai nézőpontból föloszthatók az írások aszerint, hogy azok szerző elfogadták-e a Horthy-korszak történelmet értékelő nézeteit vagy nem – ez utóbbiak főleg az emigrációban jelentek meg. A szerző megállapítja, hogy 1945 előtt igen nagy volt az érdeklődés a Nagy Háború iránt, de a diskurzust a hivatalos elvárások határozták meg, ezért a föltárt anyagot a mai kutatónak erős forráskritikával kell elemeznie. Szőts Zoltán Oszkár három nagy fejezetben mutatja be az I. világháború 1945 előtt keletkezett irodalmát. Az első részben (Historiográfia) összeveti a háborús irodalom hazai és külföldi termését, alkotóinak generációit, szemléletmódjuk különbségeit. A második fejezetben (A magyarországi első generáció írásművei) az Országos Széchényi Könyvtár e témába vágó gyűjteményét tekinti át, majd külön-külön vizsgálja a memoárokat, a történeti és hadtörténeti publikációkat, a sajtó közléseit, a vonatkozó tankönyvi anyagokat, a népi emlékezet és a hőskultusz dokumentumait. Végül (az Összegzésben) megvonja vizsgálódásai mérlegét. A tekintélyes, 50 oldalas irodalomjegyzékkel kiegészített, közel ezer lábjegyzettel kísért – mindazonáltal közérthető – historiográfiai értekezés, nagyobb történelmi, had- és sajtótörténeti gyűjteményekben kaphat helyet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]