A naplóírót, a tizenhét esztendős, Gruber Georginát már megismerhették az olvasók a történet előzményéből (Cholera-napló, 202113190). Hét esztendő telt el a szörnyű kolerajárvány óta, amikor újabb természeti csapás fenyegette a főváros lakóit. A naptárak 1838-at írtak, Georgina már szép, fiatal   [>>>]

A naplóírót, a tizenhét esztendős, Gruber Georginát már megismerhették az olvasók a történet előzményéből (Cholera-napló, 202113190). Hét esztendő telt el a szörnyű kolerajárvány óta, amikor újabb természeti csapás fenyegette a főváros lakóit. A naptárak 1838-at írtak, Georgina már szép, fiatal nővé érett, de sajnos a magánéletében bekövetkezett tragédia visszahúzódóvá, zárkózottá tette. Szerelme, Sándor, akivel már a közös jövőjüket tervezték a lány bátyjának, Ignácnak a budai várban lévő patikájában segédként dolgozott. Egy napon azonban megfázott és a tüdőgyulladás heteken belül elragadta őt az élők sorából. Georgina nővére, Zsini ekkor azt ajánlotta testvérének, hogy fájdalmát ki tudja írni magából, vezessen naplót. Zsini ekkor már férjes asszony, hozzáment szerelméhez, Gáspárhoz és két gyermeküket, Karolinát és a kis Gáspárt nevelték nagy szeretetben. Georgina megfogadta a tanácsát és lejegyezte a napi eseményeket, így tudhatja meg az olvasó, hogy a történet idején a lány a várból Pestre kötözött le másik nővéréhez, Balogh Gábornéhoz, Lujzihoz. A család úgy vélte, mivel látta, hogy Georgina képtelen feldolgozni szerelme elvesztését, talán a környezetváltozás majd segít neki a feledésben. A korabeli Pest, nyüzsgő világát hiteles képekben megidéző szerző Georgina naplójegyzetein keresztül írja le, minden idők legpusztítóbb árvízének krónikáját. Az első bejegyzés dátuma, 1838. február 19. Ekkor már az iskolások, ekként Georgina unokaöccsei, Andris és Gábor sem tudtak eljutni a tanintézménybe a lehullott hatalmas mennyiségű hó miatt. Mindenki várta a tavaszt, de a Duna vizének magas állása a város lakóinak körében egyre nagyobb aggodalomra adott okot. Nemsokára bekövetkezett a katasztrófa és Pestet elöntötte a sebesen áradó, félelmetesen hömpölygő, sötét színű ár. A család, számos sorstársukhoz hasonlóan, beszorult a lakásba, nem volt lehetőségük már kimenni a városba, és aki tehette az otthoni élelmiszerkészletekből próbálta fedezni családja ellátását. Ekkor már csónakkal sem lehetett közlekedni és az elcsigázott, beteg családtagok lakásuk „börtönében várták a szabadulást. Amikor elvonult az ár, a pusztítás nyomát mindenhol, bűzös, poshadt iszap, fertőző törmelék és mérhetetlen mennyiségű szeméthordalék jelezte A történetbe valósághűen beleszőtte az író Wesselényi báró, az árvízi hajós néven is híressé vált, ikonikus alak mentőakcióját, valamint a Lánchíd tervezőjének, Clark Ádám, angol mérnöknek a nevét. A naplóíró Georginát, László személyében a regény végén megtalálja az igaz szerelem is. A múltidéző, érdekes és jól megírt történetet széles körben érdemes ajánlani. [<<<]