Miklya Luzsányi Mónika Petőfi Sándor személyét már megjelenítette (Szabadság, szerelem. Képek Petőfi Sándor életéből, 202414274) legutóbb megjelent kötetében. Most a költő feleségének, Szendrey Júliának (1828-1868) alakját formája meg azzal a nem titkolt céllal, hogy az özvegyi fátylat eldobó és   [>>>]

Miklya Luzsányi Mónika Petőfi Sándor személyét már megjelenítette (Szabadság, szerelem. Képek Petőfi Sándor életéből, 202414274) legutóbb megjelent kötetében. Most a költő feleségének, Szendrey Júliának (1828-1868) alakját formája meg azzal a nem titkolt céllal, hogy az özvegyi fátylat eldobó és emiatt számos igaztalan kritikát elviselő költőfeleség valódi arcát mutassa be. Júlia az erdődi uradalmi felügyelő lányáként kitűnő nevelést kapott remekül zongorázott, jól beszélt idegen nyelveken, tehetséges volt a táncban, minden olyan tulajdonság megvolt benne, ami a társasági élethez szükségeltetett. Ő azonban inkább kerülte az embereket, nagyon szeretett elvonulva olvasni, Heinrich Heine verseit és George Sand regényeit kedvelte leginkább. Unalmasnak találta az uradalmi kört, a gazdaéletet pedig nyárspolgárinak. 1946. szeptember 8.-án a Nagykárolyi megyebálon találkozott először az akkor már elismert alkotónak számító Petőfi Sándorral, ahol a valcert vele táncolta el. Ezután a költő múzsája lett, amit nem jó szemmel nézett Júlia édesapja, mert már kiszemelte jövendőbelijét a lányának. Végül a szülői támogatás megvonása ellenére összeházasodtak, a Koltón töltött mézeshetek emlékét Petőfi számos lírai darabja őrzi. A kötet lapjain életre kelnek a kortársak, Laborfalvi Róza, akiről nem kis megvetéssel beszél a költő, mondván csak meg akarja fogni magának Jókait. Színre lép Vörösmarty, Bajza és Egressy Béni, és korának számos híres művésze is. Petőfi eltűnése után a nemzet özvegyének kijáró tisztelet övezte, ekkor Júlia testvéri szózatot intézett Magyarország hölgyeihez. Az özvegy 1848 márciusában már férje gyermekét hordta a szíve alatt, de miután világra hozta Zoltánt, a gyász napjaiban képtelen volt gyermekével foglalkozni, annyira összetörte lelkét Petőfi halálhíre. Ezután Júlia útra kelt, hátha férje nyomára jut, akinek halálát nem erősítették meg a hírek. 1850 júliusában, titokban hozzáment Horváth Árpád történészhez, aki segített neki férje fölkutatásában. Ezzel azonban magára haragította a sajtót, a lapok maró gúnnyal adták hírül a titkos házasságot, és országos felháborodás kísérte Júlia tettét. Ő azonban ekkor még biztonságban, boldognak érezte magát. 1856-ban lefordította Andersen meséit. A családi boldogság azonban nem tartott sokáig, mert 1867-ben elköltözött férjétől, amit a külvilág elítélt, az asszony naplójából azonban kiderült, ekkor már csak testvérként élt együtt párjával és boldogtalan volt mellette. Még ebben az évben méhnyakrákot diagnosztizáltak nála, 1868. szeptember 6-án hosszú szenvedés után visszaadta lelkét a teremtőnek. Temetéséről az akkor 68 éves édesapja, Szendrey Ignác gondoskodott, sírján pedig kívánságára csupán leánykori neve szerepel, Szendrey Júlia. A szerzői végszóval, gazdag forrásjegyzékkel és jegyzetekkel kiegészített kötet emberi közelségbe hozza, ennek a tehetséges, művelt asszonynak, rövid és többnyire boldogtalan életét. Iskola könyvtárakba is érdemes beszerezni a széles körben ajánlható kötetet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]