Unikális, egyben hiánypótló kötetet tart kezében az olvasó, hiszen Radnóti Miklós féltestvéréről, húgáról, Erdélyi Ágnesről (1914-1944) már sokan hallottak, de írói munkásságának, életművének ilyen szakavatott összegzése még nem jelent meg nyomtatásban. Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész, kutató   [>>>]

Unikális, egyben hiánypótló kötetet tart kezében az olvasó, hiszen Radnóti Miklós féltestvéréről, húgáról, Erdélyi Ágnesről (1914-1944) már sokan hallottak, de írói munkásságának, életművének ilyen szakavatott összegzése még nem jelent meg nyomtatásban. Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész, kutató munkájának eredményeképpen készült el a könyv, amelynek bevezetőjében jegyzetekkel ellátott összefoglalás olvasható. Ebben Erdélyi Ágnes életrajza felől is pontos információt kap az érdeklődő, és pályájának ívét, valamint Radnótihoz való kapcsolódását is elemezi a kötet összeállítója. Ekként egy kevéssé ismert, de gazdag, ám nagyon rövid írói életpálya bontakozik ki. Radnóti Miklós édesapjának második házasságából született Ágnes, akit, mint kishúgát a költő óvó, védő szeretettel vette körül. Néhány múltba vesző, családi életképet is felvillant a szerkesztő és ezekben felfénylik a testvérek szeretetteljes kapcsolata. Az életrajzi adatok sorában Ágnes ifjúkoráról kevés információ maradt fenn, a személyes adatok vélhetően megsemmisültek a második világháborúban. A harmincas éveinek elején járó Erdélyi Ágnes Nagyváradon bekapcsolódott a fiatal művészek csoportjába és írópályafutása ekkor versek publikálásával kezdődött (ezekről Radnóti egy Gyarmati Fannihoz írt levelében is említést tesz). Később novellákat is írt, ezeket Glatter Ágnes néven közölték a Brassói Lapokban. A harmincas évek derekán (1935) adták ki első regényét, amelynek meleg hangú fogadtatása volt irodalmi körökben is. A Kovácsék című nagyprózai mű egy lecsúszott, talaját vesztett erdélyi magyar család története, amelynek fókuszában a fiatal lány, Kovács Kató áll, aki nagy tervekkel indul az életbe, de a vágyait a valóság folyamatosan lefékezi. A regénynek pozitív fogadtatása volt, de Radnótinétól kapta a legszebb elismerést. Ugyanebben az éveben (1935) megjelent Ágnes versgyűjteménye, Kórus három hangra címmel, amelyről a Brassói Lapok rencenzense írt méltató kritikát. Még ebben az évben férjhez ment Keller Bélához, akiről jelenleg nem sokat lehet tudni. 1939-ben a házaspár Bularestbe költözött és Ágnes ekkortájt is számos novellát és verset írt. Itt kapcsolódott be az asszony a baloldali mozgalmakba, és ennek okán új témákra is talált. 1940-ben visszaköltözött Nagyváradra, ahol kalapszalont nyitott. Az egyre sötétebbé váló időkben már csak Simai Anna álnéven tudta kiadatni a verseit. 1944 tavaszán kötelezővé tették a sárga csillag viselését, és a váradi gettóba gyűjtötték össze a zsidókat, közöttük volt Erdélyi Ágnes is, innen Auschwitzba deportálták a lányt édesanyjával együtt, ahol mindketten életüket vesztették. Az értékes kötet Erdélyi Ágnes valamennyi fellelt szépirodalmi jellegű munkájának foglalata, és ennek okán irodalomtörténészek megkülönbözetett érdeklődésére tarthat számot, de a Jegyzetekkel ellátott kötet sokkal szélesebb körű megismertetésre is érdemes. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]