A memoár szerzője két okból sem volt átlagos német katona: egyrészt olyan fegyvernemnél szolgált (az ejtőernyősöknél), mely az 1930-as években még ugyancsak újdonságnak számított a hadviselés módozatai között; másrészt úgy lett a német ejtőernyősök egyik legkiválóbbja, hogy eredetileg azért   [>>>]

A memoár szerzője két okból sem volt átlagos német katona: egyrészt olyan fegyvernemnél szolgált (az ejtőernyősöknél), mely az 1930-as években még ugyancsak újdonságnak számított a hadviselés módozatai között; másrészt úgy lett a német ejtőernyősök egyik legkiválóbbja, hogy eredetileg azért jelentkezett önkéntesnek, mert azoknak rövidebb ideig kellett katonáskodniuk, mint azoknak, akiket besoroztak. Martin Pöppel 1933-tól kezdi önéletrajzi krónikáját, a nácik hatalomra kerülésétől, illetve attól az áprilisi naptól, amikor a katolikus cserkéscsapattól átkerült a Hitlerjugend 10-14 éves fiúk számára szervezett egységébe a Jungvolkba, annak is tengerész szekciójába. A bajor fiú egy képes magazinban olvasott először az ejtőernyősökről, megtetszett neki e legbátrabbaknak való harcmodor, ezért Berlinbe utazott, ott jelentkezett a General Göring ezrednél, ahol azonnal besorozták. Ezzel vette kezdetét a tervezettnél sokkal hosszabbra nyúló háborús kaland. Pöppel ott volt a német ejtőernyősök minden fontos és nagyszabású bevetésénél: 1940 májusában Hollandia lerohanásakor, 1941-ben Kréta szigetének megszállásakor, 1942-ben Oroszországban Szobakino-Rzsevnél, 1943-ban Szicíliában, 1944-ben Normandiában, 1945 tavaszán a németországi védelmi harcokban. Volt híradós és géppuskás, elvégezte a tiszti iskolát, fokozatosan haladt előre a ranglétrán, végül főhadnagyi rendfokozatban és századparancsnoki beosztásban esett brit hadifogságba. A napló 1946-ban, egy évi angliai hadifogságból való szabadulásával ért véget. Pöppel memoárja nem szépirodalmi mű, szerzője katonaember és nem tollforgató, viszont módszeresen és tüzetesen fölidézi a front és a hátország fontos vagy számára lényeges eseményeit, a lélegzetelállító kalandokat és a szabadidő, a pihenés derűs epizódjait. Igen sok név, adat, szám, dátum stb. szerepel a szövegben, amelyek hadtörténeti szempontból bizonyosan számottevőek, noha az olvasót, a kalandok iránt érdeklődőt talán fárasztják. Mégsem fölösleges ez a sok-sok tény, mert éppen ezekből adódik össze a szerző-főhős lélekrajza, 1933 és 1946 közötti lelki útja: miként lesz a kissé öntelt és fölvágós újoncból bátor, ám felelősségteljes parancsnok, akinek egyik hivatása, hogy megóvja beosztottjai testi épségét, és miként lesz belőle a háború végére fásult veterán. - A hadtörténelem és a háborús memoárok olvasóinak való kötet, amelyet számos archív fotó illusztrál. [<<<]