Csere Péter Gróf Tisza István meggyilkolása (2013) című könyve megjelenése óta eltelt bő két évtizedben változatlan maradt az érdeklődés a volt miniszterelnök élete és halála iránt, annál is inkább, mert sorsának alakulása közvetlen összefüggést mutat a haza sorsának alakulásával. A szerzők azt az   [>>>]

Csere Péter Gróf Tisza István meggyilkolása (2013) című könyve megjelenése óta eltelt bő két évtizedben változatlan maradt az érdeklődés a volt miniszterelnök élete és halála iránt, annál is inkább, mert sorsának alakulása közvetlen összefüggést mutat a haza sorsának alakulásával. A szerzők azt az utat követik nyomon, amely elvezetett 1918. október 31-ig, a halálos merénylet napjáig. Könyvük az ezt megelőző merényletkísérletekről szól, és legtöbb szó a merénylőkről esik, hiszen az ő személyük meghatározó volt e történetekben. Az első történet a Parlamentben, 1912. júniusában esett meg, amikor Kovács Gyula – az ülésekről egy hónapra kitiltott – képviselő a karzatról háromszor rálőtt Tisza Istvánra. 1916-ban két munkás, Bíró Zoltán lakatossegéd és Záborszki János kovácssegéd akarta megölni. 1917. májusában, a Galilei Kör tagja, „az egzaltált fiatal lány Duczynska Ilona tervezett merényletet Tisza ellen, ez azért hiúsult meg, mert a miniszterelnök időközben lemondott, a lány meggondolta magát, és a revolvert visszaadta Madzsar Józsefnek. 1918. október közepén Korvin Ottó biztatására Lékai-Leitner János, „a tévelygő, kétbalkezes fiatalember próbálta a Parlament előtt lelőni Tiszát, ám fegyvere csütörtököt mondott. Ilyen előzmények után jött el a végzetes október 31-i nap, amikor délszláv származású honvédek meggyilkolták a Hermina úti villában a volt miniszterelnököt. A szerzők a merényletkísérleteket a fönnmaradt források alapján rekonstruálják, a nyomozati és bírósági eljárások jegyzőkönyveit, a tanúvallomásokat és a korabeli újságcikkeket, valamint a szakirodalom megállapításait sűrűn idézik. Az Epilógusban kifejtik, hogy a merénylők csak látszólag voltak politikailag motivált emberek, valójában halálosan megátalkodott, gyilkos indulatú alakok voltak. Kitérnek arra is, hogy a háborús idők káosszal járnak, amikor bármi megtörténhet, és „az erkölcs, érzelem, logika – minden felejthetővé válik. Senki nem veti gátját a tombolásnak, amit a háború démonjai visznek végbe. A szerzőpáros azzal a reménnyel adja közre művét, hogy általa talán közelebb kerül a mai kor annak a kérdésnek a megválaszolásához: szükségszerű volt-e a trianoni hazavesztés. Az autentikus képanyaggal szemléltetett, sok idézettel tűzdelt könyv helyenként szinte riportszerű közvetlenséggel „közvetíti a merényletkísérleteket, ezért is mondható, hogy az Éltében és holtában igazi érdekes, történelmi ismeretterjesztő kiadvány. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]