Borhi László nagy ívű monográfiája a huszadik század totalitárius diktatúráit sajátos fénytörésbe helyezi: a történész szerző a hétköznapi emberek, az átlagos polgárok felől közelít a túlélés kérdéséhez. Könyvében azt vizsgálja, hogy az ellenálló és a kollaboráns címkékkel felaggatott   [>>>]

Borhi László nagy ívű monográfiája a huszadik század totalitárius diktatúráit sajátos fénytörésbe helyezi: a történész szerző a hétköznapi emberek, az átlagos polgárok felől közelít a túlélés kérdéséhez. Könyvében azt vizsgálja, hogy az ellenálló és a kollaboráns címkékkel felaggatott viselkedésminták közt található széles szürke zónában milyen stratégiákat alakítottak ki az emberek, akik egyszerűen csak szerették volna túlélni a rendszert, sőt akár még gyarapodni is alatta. E tömeg nem értett egyet minden esetben az aktuális rezsimmel, de megbuktatni nem volt ereje. A túlélés a náci és a kommunista diktatúra esetében extrém körülményeket is eredményezett: túlélni a haláltáborokat vagy a gulágot nem volt természetesen egyenlő a Rákosi-korszak politikai tisztogatásai között történő lavírozással. A szerző 1944 és 1953 között vizsgálja a különböző stratégiákat, amelyek lehetővé tették, hogy az átlagember is életben maradjon e sötét időkben. A megismerés szándéka tehát alapvetően a mentalitás-, a társadalom-, a politika- és az intézménytörténeti dimenziókat érinti. Borhi abból indul ki, hogy e diktatórikus rendszerek a gyűlöletet és az agressziót intézményesítve arra kényszerítették az emberek jelentős részét, hogy megkerüljék a törvényt és az egyetemes emberi értékeket, morálisan kompromittálják magukat, s eközben folyamatosan szorongjanak. Nem véletlen, ahogy a szerző is kiemeli, hogy a rendszerváltás után olyan kevesen tudtak gyorsan alkalmazkodni az új, demokratikus berendezkedéshez, a régi beidegződéseket nem lehetett hirtelen lecserélni. A könyv a bevezetést követően a zsidóság tragédiáját mutatja be, mely során az emberi brutalitás és az emberi önzetlenség egyaránt korábban nem látott méretet öltött. A második fejezet az emberek, az ellenségként megbélyegzett rétegek kiirtását tárja fel, s ebből kifolyólag azokat menekülés és a túlélés extrém példáit. A harmadik részben a terrort láttatja „alulnézetből, mely során a hétköznapi emberek benyomásait, élményeit rekonstruálja a releváns források tükrében. A könyv végén a felhasznált irodalom és a források listája, a képjegyzék, valamint a mutatók találhatók. Történészek mellett érdeklődő olvasóknak ajánlható hiánypótló értekezés. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]