| Cím: |
Tökéletes napok
| | Szerző: |
Bergareche, Jacobo (1976) |
| Közrem.: |
Várnai Gina (ford.) |
| Szerz. közl: |
Jacobo Bergareche ; [ford. Várnai Gina]
| | Kiadás: |
Budapest : Park Könyvkiadó, cop. 2024 |
| Eto: |
860-31Bergareche, J.=945.11
| | Tárgyszó: |
spanyol irodalom ; regény |
| Egys.cím: |
Los días perfectos (magyar)
| | Cutter: |
B 55
| | ISBN: |
978-963-633-058-3
| | Nyelv: |
magyar
| | Oldal: |
229, [1] p.
| | UKazon: |
202417083
| | Kivonat: |
Könnyen fogyasztható, mégis magas irodalmi minőségben foglalta össze az elismert kortárs spanyol író, hogy mit gondol szerelemről, szenvedélyről, szenvedésről, valamint a hosszútávú kapcsolatok lehetséges lefolyásáról. Jacobo Bergareche regénye eredetileg 2021-ben jelent meg, a szerző e művével
[>>>]
Könnyen fogyasztható, mégis magas irodalmi minőségben foglalta össze az elismert kortárs spanyol író, hogy mit gondol szerelemről, szenvedélyről, szenvedésről, valamint a hosszútávú kapcsolatok lehetséges lefolyásáról. Jacobo Bergareche regénye eredetileg 2021-ben jelent meg, a szerző e művével elnyerte az Európai Unió Irodalmi Különdíját. A kötet egy korábbi szerelem elbeszélését foglalja magában. A narrátor, az újságíró Luis látszólag boldog házasságban él, életét bearanyozza pajkos kislánya. De a férfi éppen egy hosszabb ideje tartó szerelemből próbál magához térni. Felesége és kislánya mellett ugyanis egy harmadik nő, Camilla is része volt a férfi életének, kapcsolatuk vége letaglózta a boldog együttlétre készülő férfit. Luis a csalódást és a bánatot munkába folytja, és ha már a texasi Austinba utazott egy konferenciára, a helyi egyetemi archívumban rátatál azokra a levelekre, amelyek William Faulkner és a szeretője, Meta Carpenter kapcsolatát dokumentálták. Ahogy a cím is sejteti, a főszereplő a „tökéletes napokat szeretné megtalálni, azokat a maguk teljességében átélni. A narráció struktúra is világos: az elbeszélő, aki azonos Luis-val, egyes szám első személyben beszél a könyv elején megszólított Camillához. Az olvasó így betekintést nyerhet a férfi gondolataiba, mindabba, amit Luis magával és Camillával is közölni szeretett volna. Beleolvashatunk a Faulnker-levelek nyomán kibontakozó belátásaiba, megkapó megfogalmazásaiba szerelemről és a saját életéről. Annak ellenére, hogy a regény nélkülözi a drámai fordulatokat, filozofikus hangvétele, merengő és melankolikus dikciója le fogja kötni az érdeklődő, hasonló hangoltságú olvasókat.
[<<<]
|
|
|