A fény használata, pontosabban a mesterséges fénykeltés az emberi civilizáció egyik legpregnánsabb, fajunkat az állatvilágból kiemelő, a kezdetektől fogva rengeteg előnnyel járó, fejlődést eredményező vívmánya. E témakört most információtörténeti szempontból járhatjuk körül (az első tűzgyújtóktól
[>>>]
A fény használata, pontosabban a mesterséges fénykeltés az emberi civilizáció egyik legpregnánsabb, fajunkat az állatvilágból kiemelő, a kezdetektől fogva rengeteg előnnyel járó, fejlődést eredményező vívmánya. E témakört most információtörténeti szempontból járhatjuk körül (az első tűzgyújtóktól napjainkig), de a tárgynál fogva a kötetben helyet kapott tanulmányok (szám szerint tíz dolgozatról van szó) kultúr- és technikatörténeti szempontból is érdekesek. A nyitó írásban Z. Karvalics László a fénykeltés információtörténeti krónikáját tekinti át. A folytatásban Pásztor Emília és P. Barna Judit arról írnak, hogy a természetes milyen szerepet játszott az őskori ember hétköznapjaiban és hitvilágában. Buhály Attila a kelet-anatóliai Urartuban i.e. 9-7. században létező tűzkultuszt mutatja be. Hunyadi Zsolt tanulmányának témája Dodekanészosz fénytávíró hálózata, Pósán Lászlóé a pedig azok a jelzőtüzek, világítótornyok és egyéb navigációs jelek, amelyeket a középkori Hanza-hajózásban használtak. Ehhez kapcsolódik Pajor Enikő dolgozata, amelyben a szerző arról ír (spanyol és francia források alapján), hogy milyen lehetett a mindennapi élet a világítótornyokban. Berényi Zsuzsanna dolgozatában "a fény fiainak" aposztrofált szabadkőművesekről olvashatunk, Hanny Erzsébetében pedig a fény és láng szimbolikájáról. Rusvai László technikatörténeti írása a modern világítás tizenkilencedik századi kezdeteiről szól, s ugyanezt a kort idézi meg Fábián Borbála tanulmánya, amelyben a korban beadott magyarországi "lámpakérvények" kerülnek bemutatásra. A kötet végén találjuk a függeléket és a válogatott magyar világítástörténeti bibliográfiát. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
