A kollektív emlékezet kutatói már bizonyították, hogy egy-egy közösség, ha egy identitásformáló esemény szakítja meg a sorjázó éveket, a korszakhatárként is felfogható eseménysor előtti és utáni időkre máshogy emlékeznek, hiába elenyésző a különbség, mégis évszázados távlatnak tűnik mindez. A   [>>>]

A kollektív emlékezet kutatói már bizonyították, hogy egy-egy közösség, ha egy identitásformáló esemény szakítja meg a sorjázó éveket, a korszakhatárként is felfogható eseménysor előtti és utáni időkre máshogy emlékeznek, hiába elenyésző a különbség, mégis évszázados távlatnak tűnik mindez. A rendszerváltás a magyar történelemben és emlékezetben hasonló funkciót vett magára, így minden, ami a Kádár-korszakban történt, hirtelen történelemmé avanzsált, szelídült és kopott is egyszerre. Ezért is annyira felüdítő, amikor a korszak szemtanúi visszaemlékeznek, és hiteles, szórakoztató történeteiken keresztül adnak ízelítőt a régmúlt napokból, s ha ezt két kultúrember teszi egymással beszélgetve, máskor pajkos fiatalságuk felett merengve és eközben polemizálva, a kultúrszerető olvasó számára garantált a kiváló olvasmányélmény.*** A kötet, amelyet egy ilyen felvezető után kézbe vehetünk, Fábri Péter és Jolsvai András négykezese, amely a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg. Fábri és Jolsvai barátsága végigkíséri a kádári éveket, így, amikor személyes történeteiket idézik fel, a kor is megelevenedik, ott lehetünk a kávéházak nyüzsgő világában, a rendszerben, mégis a rendszerrel szemben szerveződő fiatal értelmiségiek között, akik aztán a 90-es években valóban meghatározó hanggá léptek elő, ahogy az történt Fábrival és Jolsvaival is. A dalszöveg- és regényíró páros műveit, legyen szó versekről, közéleti tárcákról vagy hosszabb prózai művekről, a meghatározó irodalmi lapokban, majd önálló köteteikben olvashatta eddig is a nagyközönség, s noha egy irodalmi beszélgetésként olvastatja magát a szövegegyüttes, - Jolsvai Andrást idézve Ī: "aki kézbe veszi ezt a könyvet, annak pedig azt javasoljuk, olvassa afféle novellafüzérként, mint hajdan a Dekameront, egy korszak eseményeinek tárházaként, szubjektív vallomásként és legfőképpen szórakoztató olvasmányként". Nincs más dolgunk hát ezt követően, mint élvezni ezt a közös irodalmi remeklést. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]