Magda Hellinger Blau (1916-2006) egyike volt azoknak az auschwitzi foglyoknak, akiket az SS belekényszerített a ?munkafelügyelő? szerepébe, ám szabadulása után erről sokáig még a családjának sem beszélt. 1916-ban, egy kelet-szlovákiai kisvárosban (Michalovce) született, egy ötgyermekes zsidó család   [>>>]

Magda Hellinger Blau (1916-2006) egyike volt azoknak az auschwitzi foglyoknak, akiket az SS belekényszerített a ?munkafelügyelő? szerepébe, ám szabadulása után erről sokáig még a családjának sem beszélt. 1916-ban, egy kelet-szlovákiai kisvárosban (Michalovce) született, egy ötgyermekes zsidó család egyetlen lányaként. Apja zsidó történelmet tanított a helyi zsidó iskolákban, ő maga pedig héber dalokat tanulva és a zsidó történelemről szóló történeteket hallgatva nőtt fel.*** Óvónőnek tanult, és a zsidó cserkészek helyi tagozatának létrehozásán dolgozott. Erősen hitt a cionista ügyben, segített a Zsidó Nemzeti Alap programjainak megszervezésében, hogy pénzt gyűjtsenek a palesztinai földvásárláshoz. 1942-ben aztán őt is Auschwitz-Birkenauba deportálták. Csodával határos módon túlélte a nehéz munkát, a betegségeket, az éhezést és legalább három alkalommal megúszta, hogy gázkamrába küldjék. 2318-as számú fogolyként aztán 1944 májusában a tábor frissen kinevezett parancsnoka, Josef Kramer kijelölte a németül jól beszélő nőt az újonnan kialakított C tábor (hivatalosan a B-IIc) lágervezetőjének. Ez a pozíció a börtönfunkcionáriusok bizarr hierarchiájának csúcsa volt, ekként Magda Hellinger a C tábor harmincezer női foglyáért felelt, azért, hogy a harminc barakkban koordinálja az ételosztást és a higiéniával kapcsolatos teendőket. Az ő felelőssége volt továbbá biztosítani, hogy ezek a nők minden hajnalban és késő délután kilépjenek a barakkokból és ötös sorokba rendeződve részt vegyenek a névsorolvasáson. Pozíciója egyszerre volt kiváltság és veszélyforrás, a legkisebb hibáért ugyanis rögtön a gázkamrába küldhették, ám neki nemcsak, hogy ezt sikerült megúsznia, hanem igyekezett minél több életet is megmenteni azzal, hogy több élelmiszert, ruhákat és gyógyszereket szerzett. A felszabadulás után visszatért Csehszlovákiába, egyik volt fogolytársával, Blau Bélával házasságot kötött, majd Izraelbe emigrált, később pedig Ausztráliába költözött. Sokáig senkinek sem beszélt az Auschwitzban történtekről, ám lánya, Maya Lee unszolására végül kézzel lejegyezte az emlékeit, és miután egy fiatalember legépelte a szöveget, 2003-ban kis példányszámban megjelenhetett az emlékirat. Halála után a lánya egyszer kapott egy telefonhívást egy ismeretlen személytől, aki korábban olvasta az emlékiratot, felhívva a figyelmet a benne lévő pontatlanságokra. Maya Lee ezt követően kezdett komolyabban kutatni, és anyja embermentő szerepével kapcsolatban több fontos forrásra is bukkant, köztük Gisella Perl egy 1953-as nyílt levelére, amely Magda Hellinger szerepét tisztázta. Mindezek eredményeként jelent meg jelen kötet, mely az eredeti memoár javított és kiegészített változata: a nagy részében Magda Hellinger saját szavaival mondja el történetét, ezt követi lánya kiegészítése a későbbi életéről. A fotómelléklettel is ellátott kötetet szójegyzék zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]