"A ló hordoz lényében valamit, ami a többi állat fölé emeli, és ez szorosan kapcsolódik a magyarság sorskérdéseihez" - írja most megjelenő könyvében Végh Alpár Sándor, a Heti Válasz újságírója. A szerző sajátos kultúrtörténeti képet nyújt könyvében, számos, gyakran mulattató történeten keresztül   [>>>]

"A ló hordoz lényében valamit, ami a többi állat fölé emeli, és ez szorosan kapcsolódik a magyarság sorskérdéseihez" - írja most megjelenő könyvében Végh Alpár Sándor, a Heti Válasz újságírója. A szerző sajátos kultúrtörténeti képet nyújt könyvében, számos, gyakran mulattató történeten keresztül bemutatva a magyarságnak a lovakkal való kapcsolatát. Az egyik első fejezetben utal Szécsy János karcagi ügyvédnek nem sokkal a második világháborús vereség után, Az ittfelejtett ország címmel megjelent, rá nagy hatást tett munkájára, s visszaidézi első, 2016-os látogatását Gödön, az egykori Kincsem-istállónál (a kötet megjelenését követően nem sokkal egyébként átadták a felújított, múzeummá alakított egykori istállót). Több írás központi témája természetesen a magyar csodamén története (amelyről nem sokkal ezelőtt nagysikerű film is készült), de olvashatunk a Csongrádon élő művész, Kovács Béla Kincsem-szobráról, a legendás kisbéri ménesről, a Berlint megsarcoló Hadik Andrásról és huszárjairól, a lovakkal is foglalkozó novellistáról, Lovik Károlyról, aki Kapus nevű lovával 1904-ben megnyerte a Szent István-díjat, Gömbös Gyula lováról, Sellőről, vagy a "multikulturális csodabogár" Overdose-ról. A szerző azt az anekdotát is felidézi, hogy a magyarok miként hajtották el 1809-ben Bábolnáról a lovakat, hogy azok ne kerüljenek Napóleon birtokába, de olyan személyes gyerekkori emlékekről is ír, mikor egy nyugatról szerzett kávé belsejében, ajándékfiguraként egy kis gárdistát találtak, sajnos a lova nélkül. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]