A 2024 óta a torontói magyarok körében szolgáló jezsuita szerzetes több mint másfél évtizedig volt idehaza A Szív című rendi lap főszerkesztője, mégis ez az első könyve, amelyben személyes hangú, saját élményeivel átszőtt, ízig-vérig jezsuita lelkiségű írásait adja közre. A mintegy nyolcvan rövid   [>>>]

A 2024 óta a torontói magyarok körében szolgáló jezsuita szerzetes több mint másfél évtizedig volt idehaza A Szív című rendi lap főszerkesztője, mégis ez az első könyve, amelyben személyes hangú, saját élményeivel átszőtt, ízig-vérig jezsuita lelkiségű írásait adja közre. A mintegy nyolcvan rövid elmélkedés, példázat, jegyzet, recenzió, kommentár és kisesszé gyűjteményének címe a szerző ama fölfogásából ered, hogy plébánosként egy tér – Isten terének – őrzője, ám jól tudja, ez a tér valójában az emberek lelke. A lélek az a belső tér, amelyben megjelenik a határtalan külső világ, és amely így sokkal tágasabb, mint a test körvonala. A kötet írásai öt fejezetet alkotnak. Az elsőbe (A belső hang) kerültek az élet vezérfonalainak számító, lényeges kérdésekről szóló jegyzetek. Ezekben szó esik az imádságról, a szórakozásról, a szeretet képességéről, az ünnepekről, a „torkos csütörtök programjairól, a szexualitástól a keresztény meditáció természetéig sok témáról. A második fejezet (Ahová Isten vezet) a lelkiségi írások gyűjteménye; itt az önmegtagadás próbájáról, a föltámadás misztériumáról, Krisztus királyról ír a szerző; ezek a textusok voltaképp prédikációk vezérfonalai, kivonatai. A harmadik egység (Úton) az irodalmi témájú cikkek, könyvismertetések, kritikák, kommentárok fejezete. Horváth Árpád SJ részleteket közöl olvasónaplójából; Dudás Károly Ketrecbál (1983) című könyve ürügyén kitekint délvidéki szülőföldje magyar irodalmára, és a gyermekkora olvasmányaira, a hajdani „jugoszláv szocialista irodalomra. A negyedik rész (Kanadai kalandok) napló- és útijegyzetek sora; a szerző két esztendeje szolgál a torontói Szent Erzsébet-templom plébánosaként, itt szerzett élményeit, itt született gondolatait veti papírra. Ír a kanadai őslakosokról szóló olvasmányairól, a végtelen kiterjedésű északi tájakról, az itteni magyar közösségről és hitéletéről. Az utolsó fejezet (Apám vállán) a „családi novellák csokra. Fölidézi gyermekkora emlékeit, rokonságának alakjait, megjeleníti a családi összetartozás érzelmi szálait, és a maga „boldogságszilánkjait. Az öt fejezetet követően a könyvet a szerzővel készült interjú zárja, amelynek sokat mondó címe Horváth Árpád SJ vállalása: „Hogy mindenkit elvigyek a templomba. A kötet valamennyi írását belengi a szerző gondolkodását meghatározó vonzalma: „Azt hiszem, engem mindig is vonzottak a felfoghatatlan jelenlét sejtelmes terei, a belső élet növekedésének esélyei. [<<<]