Az elmúlt nyolcvan esztendőben addig merőben szokatlan tendencia volt tapasztalható hazánk településfejlődésében: a városi rangú települések száma hétszer annyi ma, mint amennyi 1945 után volt (52-ről duzzadt 356-ra ez a szám). Ez megannyi kérdést felvet. A statisztika tükrözi a valódi társadalmi   [>>>]

Az elmúlt nyolcvan esztendőben addig merőben szokatlan tendencia volt tapasztalható hazánk településfejlődésében: a városi rangú települések száma hétszer annyi ma, mint amennyi 1945 után volt (52-ről duzzadt 356-ra ez a szám). Ez megannyi kérdést felvet. A statisztika tükrözi a valódi társadalmi folyamatokat, a realitásnak megfelel a városodás ilyen mértéke? Mennyi közülük az olyan település, amely településtudományi szempontból nem lehetne város, mégis viseli ezt a rangot és a vele járó jogokat? Milyen viszonyban állnak ezek a valóban városi funkciót ellátó településekkel? Mit kezdjen (kezdhet) a jog a városi funkció nélküli városi rangú településekkel? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel a szerzőpáros, akik - mint a fentiekből is kiderül - a hazai városállomány aktuális problémái közül a városi jogú és városi funkciójú települések kapcsolatát elemzik, vizsgálják. Az első részben a Kárpát-medence városállományának kialakulásával, formálódásával foglalkoznak a honfoglalástól a szocialista korszakig, közel ezer év fejlődési ívét felskiccelve. A folytatásban olyan témákat járnak körül, mint a városok helyzetének alakulása a rendszerváltás után, a jelenlegi városállomány (hierarchia, népességszám, fejlettség, dinamika, típus), a várostipizálás eredményei (faktor- és klaszteranalízis), illetve a várossá nyilvánítás gyakorlata néhány európai ország példáján. Az utolsó fejezetben a vándorlási kapcsolatok öt hazai altípusáról esik szó, konkrét példákkal demonstrálva. A szakkönyvet jegyzetek, irodalomjegyzék és táblázatokat közlő melléklet zárja. [<<<]